Az autistákban kisebb agyi aktivitás mutatható ki, miközben saját magukra gondolnak, mint az egészséges emberekben - állítják cambridge-i kutatók. A Brain-ben közölt vizsgálat új bizonyítékokkal szolgál az öntudat neurológiai háttéréről, és segíthet abban, hogy megértsük az autizmusban szenvedők szociális nehézségeit.

A University of Cambridge autizmuskutató központjában végzett vizsgálatban Michael Lombardo és munkatársai funkcionális MR-vizsgálattal (fMRI-vel) monitorozták egészséges, illetve autizmus spektrum zavarban szenvedő önkéntesek (összesen 66 férfi) agyi aktivitását. A kutatók arra kérték az önkénteseket, hogy válaszoljanak a saját véleményükre, ízlésükre vagy fizikai tulajdonságaikra, illetve valaki másra - ebben az esetben az angol királynőre - vonatkozó kérdésekre. A kérdések megválaszolása közben a két csoport fMRI-vel vizsgált agyi aktivitása jellegzetes különbségeket mutatott.

Az egészséges résztvevőkben az éntudat egyik központjaként ismert, az önmagunkra vonatkozó információkra reagáló terület, a prefrontalis kéreg ventromedialis része aktívabb volt, amikor saját magukról beszéltek, mint amikor a királynőről kérdezték őket. Ám az autistákban ez az agyi régió egyformán aktív volt mindkét esetben. Lombardo szerint ez a megfigyelés egyértelműen bizonyítja, hogy az autisták agyában a saját énjükre vonatkozó információ feldolgozása zavart szenved; prefrontalis kérgük kevésbé tesz különbséget a saját személyük és egy másik személy között.

Az autizmust általában extrém egocentrizmussal jellemezhető állapotként tartják számon (a betegség neve a görög autos, "önmaga" szóból származik). Ugyanakkor a legutóbbi kutatások azt mutatták, hogy az autistáknak az olyan szituációk is problémát okoznak, amelyekben önmagukra kell gondolniuk. A cambridge-i kutatók vizsgálata némileg megmagyarázza ezt a paradoxont - elképzelhető, hogy mindkét probléma hátterében a saját énre, illetve a másokra vonatkozó információk elkülönítésének zavara áll.

Lombardo magyarázata szerint a társas interakciók lebonyolításához szükség van arra, hogy folyamatosan elemezzük a másokkal való viszonyunkat, felismerjük, ha valamiben hasonlítunk a másikhoz, vagy épp a különbözőségünket vegyük észre. Az autisták atipikus önértékelése komoly problémákat jelent a gyermekkori szociális fejlődés során, amelynek egyik legfontosabb eleme a társas környezet "feltérképezése".

Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Víg Julianna

Forrás: Brain 2009; DOI 10.1093/brain/AWP306

Kapcsolódó anyagok:
Nincs helye az autista embereknek az ellátórendszerekben

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Új bűncselekmény: a lelki bántalmazás

Új Btk. - Fidesz: a legfontosabb elv a szigorúság

Tovább

Nanotechnológia a diagnosztikában

A nanotechnológia új orvostudományi lehetősége

Tovább

Vizsgálatot sürget a Magyar Humángenetikai Társaság

Vizsgálatot sürget a Magyar Humángenetikai Társaság a jobbikos képviselő genetikai vizsgálatának ügyében.

Tovább

Egyetemi dentálhigiénikus-képzés Szegeden

Egyetemi dentálhigiénikus-képzés indítását tervezik az SZTE

Tovább