A művészet történetében egyáltalán nem ritka, hogy egy művészre és életművére a saját kora nem rezonál, mert a benne rejlő értékhez új idő, új kontextus kell. Az viszont már kevéssé gyakori, amikor egy alkotó és komplett műve úgy kerül a közönség elé, hogy az még a kortársakat és a művészettörténész szakmát is meglepetésként éri, a teljes újdonság erejével.

Kovásznai György szinte komplett életműve ugyanis évtizedeket töltött valami lerobbant garázsban, s úgy került onnan elő, mintha a holt-tengeri tekercseket lelték volna meg.

A keltett visszhang természetesen nem egyszólamú, többen eltúlzottnak ítélik, hogy a mű a dohos csomagok mélyéről egyből a Parnasszusra került, ráadásul ilyen ritkán látható körítéssel, ekkora felületen, magyar viszonylatban méregdrága tálalásban.

Egy kocka Kovásznai György A hetvennégyes nyár emléke című filmjéből

---

Hogy vajon igazán a Nemzeti Galériába illő festői ouvre-ről van szó, nyilván lehet és kell is vitatni, de akad több olyan momentum, ami vitán felül kimagaslóvá, revelatív erejűvé avatja Kovásznai művészetét. Megközelítéséhez mindenesetre elengedhetetlen, hogy ne a galériaművészettel szembeni elvárásainkat alkalmazzuk.

Az első reveláció: Kovásznai karaktere, látásmódja, alkotómódszere a kortárs művészeti médiumok, sőt leginkább az internet világában kerül a helyére. Az artisztikus és a profán bátor keverése, a hagyományos kép metamorfózisa, valamint a műbe olvasztott képi utalások, a kölcsönvett popzenei idézetek miatt valóságos posztmodern példatárral állunk szemben.

Kovásznai György Átváltozások című alkotása

---

A második: talán nem túlzás azt állítani, abból a garázsból tényleg régészeti lelet került elő. És ahogy a nagyszabású leletekkel lenni szokott, általuk az utókor már más színben látja keletkezésük korát. A Kovásznai-lelet esetében szó szerint. Hát igen. Azok a színek! Aligha találni sok közép-kelet-európai művészt a 60-as, 70-es évekből, akinek a műveit ez az ellenállhatatlan sugárzás hatja át. A félhomályba burkolt egykori Ludwig-szárny ragyog is annak rendje-módja szerint.

Ha a vita még folyik is Kovásznai művészetének megítéléséről, a kiállítás megtekintését nem érdemes halogatni: szeptember 26-ig még van rá alkalom.

Sándor Zsolt

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

A gáncs nélküli impresszionista: Ferenczy Károly

Hamarosan új tárlat nyílik a Magyar Nemzeti Galériában: Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása címmel.

Tovább

Celestina hírhedt kerítőnő és prostituált A szembetegségek képzőművészeti ábrázolása

A különböző testi fogyatékosságok és testi szenvedések művészi ábrázolásával gyakran találkozunk a képzőművészetben.

Tovább

Picasso nem volt pszichiátriai beteg

A Magyar Pszichiátriai Társaság soproni vándorgyűlésén Gerevich József tanár úrral Picasso, Miro, Botero művészetéről beszélgetünk. Picasso nem volt pszichiátriai beteg, mégis életének a művészetterápia szempontjából is fontos tanulságai lehetnek.

Tovább

Botero Budapesten

Fernando Botero ma élő talán legnevesebb kolumbiai festő és szobrász. Botero 1932-ben született, kalandos életű és rendkívül termékeny művész, aki most bemutatott alkotásai révén sajátságos világot idéz fel, mely monumentális és időtlen.

Tovább