Ötszáz éve, 1511. szeptember 29-én született Szervét Mihály (Miguel Serveto) spanyol orvos, humanista, teológus, vallásreformátor, akit maga Kálvin égettetett meg Genfben mint javíthatatlan eretneket.

Szervét Mihály teológus volt, azon kívül fizikus és humanista. A tudomány különböző területei közül jeleskedett az azstronómia a meteorológia, a matematika és jogtudományokban, bibliai tanulmányokat is folytatott. Christianismi restitutio című teológiai értekezésébe beleszőve orvosként ő írta le elsőként a kis vérkört.
Születési dátuma bizonytalan, írásos bizonyíték nincs, ő maga pedig perében többször megpróbálta félrevezetni vádlóit. Egyházi iskolába járt, ahol megtanult latinul, görögül és héberül, később Toulouse-ban jogot hallgatott az egyetemen, sokat utazott és kapcsolatba került a kor protestáns gondolkodóival.
Tizenöt éves korától állt a ferences szerzetes Juan de Quintana szolgálatában, aki később V. Károly gyóntatója lett, s az uralkodó kíséretének tagjaként jelen volt, amikor VII. Kelemen pápa Károlyt császárrá koronázta. A bibliai elvek és a kiábrándító valóság közti ellentét felháborította, s otthagyta szolgálatát.

A rendkívül makacs természetű Szervét szeretett és rendkívül jól tudott érvelni, nézeteit éles logikával építette fel, így hamarosan bekapcsolódott az Európát megosztó hitvitákba. Alig húszévesen adta ki a De trinitatis erroribus (A Szentháromság tévelygéseiről) című könyvét, egy év múlva újabb értekezést publikált Dialogorum de Trinitate (Dialógus a Szentháromságról) címmel. Műveiben tagadta a Szentháromság dogmáját, ezért a katolikusok és a reformátorok is eretneknek tartották, könyveit betiltották.

Szervét azt tanította, hogy a Bibliában nem fordul elő a Szentháromság, mivel Isten természetét nem lehet megosztani, s Szentírás-ellenes a Krisztus két természetéről szóló dogma is. Szervét szerint a Szentháromság gondolata nem a bibliai tanításokon alapul, hanem szerinte a görög filozófusok megtévesztő tanításain. Úgy vélte az ő hivatása, hogy felnyissa az emberek szemét, és teológiága révén segítsen visszatérni az evangéliumok egyszerűségéhez, a korai kereszténység gondolataihoz. Ugyanakkor remélte azt is, hogy ilyenformán a kereszténység könnyebben befogadhatóvá válik az olyan szigorúan monoteista vallások számára, mint az iszlám és a judaizmus.
Teológiája

Alapvetően három dolgot tagadott: a Szentháromságnak a nicea–konstantinápolyi hitvallásban lefektetett tanát, a khalkédóni zsinaton elfogadott tanokat Krisztus természetét illetően, illetve a gyermekkeresztelést.
A kortársak panteistának bélyegezték Szervétet, és erősen megbotránkoztatta őket, hogy tagadta Krisztus örökkévalóságát.
Az eredendő bűn gondolatával is szembeszállt, azt hirdette, hogy az ember képes arra, hogy teljes szívéből szeresse Istent, és a hívők elérhetik a tökéletességet. Szervét elfogadta a szabad akarat létezését, így kizárta a predestinációt, és szerint Isten beszámítja cselekedeteinket, ezzel szembeszállt a kegyelemből, hit által való megigazulás tanával.
Tanában ugyanakkor helyet kapott a tisztítótűz, amelynek lerövidítésére alkalmas eszköznek vélte a böjtöt, az imát, az alamizsnálkodást, a gyónást és a jócselekedeteket, s mindez a katolikus felfogáshoz közelítette.

Eretnekség vádja

Szervét gyorsan támogatók és pénz nélkül maradt, feje fölött lebegett az eretnekség vádja, ezért nevét Michel de Villeneuve-re változtatta és orvosi praxisba kezdett. Lyon közelében telepedett le, ahol a gyógyítás mellett asztrológiai és orvostudományi könyveket írt, kiadta Ptolemaiosz földrajzát és a Bibliát.
1533-ban orvoslást tanult a párizsi Calvi kollégiumban. Sylvius, Fernel és Guinter tanították őt, úgy tartották számon, mint Vesalius mellett a legtehetségesebb boncsegédet. Pierre Palmier vienne-i érsek személyi orvosa lett tanulmányai után, majd orvosként dolgozott Guy de Maugiron alkormányzónál.

1553-ban titokban ezer példányt nyomtatott Christianismi restitutio (A kereszténység helyreállítása) című könyvéből, amelyben ismét elítélte a Szentháromság tanát és elutasította a predesztinációt. ( Első európai orvosként e művébe ágyazva írta le elsőként a kis vérkört.)
A kéziratot korábban elküldte Kálvinnak, udvariasan induló levelezésük hangja egyre jobban eldurvult, Kálvin végül személyesen is sértve érezte magát. A könyv az inkvizíció haragját is kivívta, Szervétet letartóztatták, s mivel tárgyalás közben megszökött, távollétében ítélték el.

Nem tudta védeni magát, óvatlanul Genfen tűnt fel újra, ahol felismerték, letartóztatták és itt is bíróság elé állították. Szervét hiába alapozta védekezését a Bibliára, makacssága és szókimondóan nyers modora kevés rokonszenvet keltett.
Végül a Szentháromságról és a keresztségről vallott nézeteit eretneknek minősítették, és Kálvin nyomására halálra ítélték.

1553. október 27-én elevenen elégették, a máglyán hamvadtak el könyvének fellelhető példányai is. Utolsó szavai ezek voltak: "Jézus, az örökkévaló Isten fia, könyörülj rajtam". Kálvin egyik munkatársa később azt mondta: ha Jézushoz, Isten örökkévaló fiához fohászkodik, megmenekülhetett volna.

Szervét tanai az arianizmushoz álltak közel, s nagy hatást gyakoroltak az unitárius egyház alapítóira.

NZS

Forrás: MTI, Wikipédia

Kulcsszavak

reformáció, kis vérkör, teológia

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Franz Kafka betegsége és világképe

Franz Kafka Prágában született 1883. július 13- án. Német nemzetiségű volt a család, de mivel a gettóban éltek, megszűnt a kapcsolatuk a prágai német kisebbséggel. Franz Kafka apja erőteljes tekintéllyel uralkodott a család felett. „A szüleim el nem fogadásával és zsarnokságával szembesülve, a családomban még inkább idegenként, mint külföldi voltam jelen”- írja, és valóban: egyszerre érezte magát idegennek saját családjában és városában is.

Tovább

Sötét-e a középkor?

A jelmondat rámutat: talán mégsem voltak a korábbi századok emberei olyan elmaradottak, mint gondolnánk mai fejjel.

Tovább

Ferenczy Károly családfája és a tanulságok

Tovább

Múmia - évezredeken át használt csodaszer

Perzsául a múmia szó alatt a bitument értették. A Kr. után az 1. században Plinius a bitument előállító holt-tengeri (Lake Asphaltites) törzset „deximontaninak” nevezte, s a szert szürkehályog és egyéb szembetegségek, bőrbetegségek, lepra és viszketés ellen ajánlotta.

Tovább