A szerző a gerinc stabilitásának problémájával foglalkozik.

A gerinc stabilitását a passzív struktúrák, az aktív struktúrák, és az idegrendszeri struktúrák normál működése biztosítja. Ezek egyensúlyának megbomlásából adódnak a gyógytornász teendői. Az előadásnak két része van. Az első részében részletesen ismerteti a stabilizációs program általános szabályait, a második részben egy konkrét kórképen keresztül bemutatja a stabilizációs program gyakorlati alkalmazását.
Az első részben a passzív struktúrák kezelésében fő hangsúlyt kapnak a nyújtások (önerővel, vagy külső segítséggel).

Az aktív struktúrák kezelésében kiemeli a m. transversus abdominis, illetve a m. multifidus izmok kulcs szerepét, a program lényegét, célját. Részletesen ismerteti az aktív lumbalis stabilizáció négy egymásra épülő szakaszát. Az első szakasz a stabilizáló izmok aktiválása, megéreztetése, a második a statikus stabilizáló gyakorlatok betanítása, a fájdalommentes zóna megéreztetése, a harmadik szakasz a változatos dinamikus stabilizáló gyakorlatok alkalmazása. A negyedik szakasz a foglalkozásspecifikus gyakorlatok betanítása.

A második részben az előadás az előbb ismertetett terápiás szakaszok célzott alkalmazását mutatja be a spondylolysthesis kezelésén keresztül. A passzív struktúrákban bemutatja különböző testhelyzetekben a nyújtást. Az aktív struktúrákban látható a stabilizáló izmok megéreztetése, statikus gyakorlatok betanítása. A dinamikus gyakorlatok fázisában fő hangsúlyt kapnak a felülről indított flexiós gyakorlatok. Az előadásban látható a sikeres stabilizációs program, hiszen a dinamikus gyakorlatok nehezített propriocepciós helyzetben is elvégezhetők. Így megvalósulhat a fájdalommentes visszatérés a hétköznapokba, és a sportokba...

A teljes előadás az alábbi hyperlinken érhető el: A lumbalis gerinc stabilizációs programja

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

A derékfájás kezelésének brit irányelvei az új NICE-ajánlás alapján - Összehasonlítás a magyar terápiás szokásokkal

A derékfájással foglalkozó új NICE-irányelvek hangsúlyozzák a klinikai vizsgálat fontosságát. A radiológiai képalkotó módszereket elsősorban súlyos betegségek, tumor, infekció, trauma vagy gyulladás kizárására használják. Döntő fontosságú, hogy a betegeket felvilágosítsuk, bátorítsuk őket az öngyógyításra és arra, hogy őrizzék meg aktivitásukat.

Tovább

A derékfájás diagnosztikája

A háziorvos, a mozgásszervi szakorvos „mindennapi kenyere” a derékfájás - még ma is az egyik leggyakoribb ok, amiért orvoshoz fordulnak a betegek. (A felnőttpopuláció 80%-át érinti!) Szerencsére az esetek zöme - 85-90% - a banális, nem specifikus derékfájás, amelynek hátterében jelentős többségben a degeneratív gerincelváltozások állnak.

Tovább

A deréktáji fájdalmak manuális és mozgásterápiája

A manuális terápia (MT) a manuális medicina (MM) szakterületének hétköznapi, szokásosan használt elnevezése. A manuális medicina, a Nemzetközi Manuális Medicina Szövetség (FIMM) definíciója szerint, a mozgásszervrendszer reverzíbilis - biomechanikai - funkciózavaraival foglalkozik, kézzel végzett technikák alkalmazásával, a szokásos - hagyományos - diagnosztikus és terápiás eljárásokat kiegészítve.

Tovább

A derékfájás diagnosztikájának és kezelésének modern elvei

A szerző a derékfájás modern diagnosztikáját és kezelését tárgyaló nemzetközi irányvonalak alapján ismerteti ezek ajánlásait. Diagnosztikai szempontból lényeges a specifikus és aspecifikus vagy nem specifikus derékfájás differenciálása. Specifikus derékfájás körébe sorolandók mindazon kórképek, amelyek hátterében jól meghatározható kórokra, patológiai folyamatra, bakteriális vagy reumás gyulladásra, primer vagy metasztatikus tumorra, cauda equina vagy gerincvelői kompresszióra, paresisre, metabolikus csontbetegségre, csigolyatörésre stb. van gyanú.

Tovább