TARTALOM

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2009;19(12)


 


A D-dimer-szint meghatározásának jelentősége a klinikai gyakorlatban


A D-dimer-szint meghatározásának jelentősége a klinikai gyakorlatban
Pinczés István, Speer Gábor

 
A D-dimer plazmaszintje számos kóros körülmény során is megemelkedhet, amit diagnosztikai és prognosztikai célból egyaránt felhasználhatunk. Talán a kiterjedt komorbiditás miatt az életkorral együtt is megnő a koncentrációja. Munkánkban egyrészt a már jól ismert vénás thromboemboliás betegségekben mutatjuk be diagnosztikai szerepét. Ezenkívül és hangsúlyozottabban a D-dimer-meghatározásnak jelentőségére egyéb, kevésbé ismert, de igen jelentős irodalmi eredményeket felmutató (cardiovascularis, daganatos és gyulladásos) eseményekben is felhívjuk a figyelmet. Úgy tűnik, ezekben az állapotokban - megfelelő klinikai feltételek mellett - nemcsak diagnosztikai, de prognosztikai szerepe is lehet. További célunk volt több, helytelen klinikai gyakorlat visszaszorítása is. A D-dimer-koncentráció mérésének elmulasztása („Nehogy pozitív legyen!”) a diagnosztikai tévedés lehetőségét rejti magában. Ezzel ellentétben, a D-dimer-szint klinikai értékelés nélküli, minden esetben elvégzett meghatározása („Megnyugszunk, ha negatív.”) a nem várt pozitivitás esetén diagnosztikai zavart kelt, és sok esetben további felesleges vizsgálatokat vonhat maga után (leggyakrabban a hibás interpretáció miatt).

Kulcsszavak

D-dimer, thrombosis, embolia, diagnózis, prognózis

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Beültethető loop recorder a ritkán jelentkező ájulásos rosszullétek megelőzésére

Az ájulásos rosszullétek előfordulása az életkorral jelentősen növekszik. Általában 6,2 ájulással lehet számolni 1000 betegévre, ami azt jelenti, hogy nem ritka jelenségről van szó. A rosszullét lehet ártalmatlan, aminek nincsen komoly prognosztikai jelentősége, míg más esetekben a hirtelen szívhalál előjele.

Tovább


Roma daganatos betegek betegségképe és egészségügyi ellátással kapcsolatos attitűdjei

A rákbetegséggel való szembesülés kortól, nemtől és kultúrától függetlenül megrázó, traumatikus élmény. Testileg-lelkileg megterheli a beteget és környezetét egyaránt, s a kiváltott érzelmi állapotok torzíthatják a percepciót és a mentális funkciókat is.

Tovább


Fulvesztrant az emlőrák késői stádiumában

A 63 éves nőbeteg távolabbi anamnézisében tonsillectomia, cholecystectomia, abdominalis hysterectomia szerepel. 2006 májusában indult kivizsgálása a jobb emlőben lévő fájdalmatlan, tapintható rezisztencia miatt. A mammográfia a jobb emlő külső kvadránsainak határán 17×14 mm-es, tumorra gyanús képletet írt le. A finomtű-aspirációs citológia eredménye: C5.

Tovább


Önálló inzulindózis-titráció 2-es típusú cukorbetegségben: teher vagy megoldás?

Megfigyeléses vizsgálatok igazolják, hogy a rutin diabetesgondozás keretein belül is elérhető akár 1,3%-os HbA1c-csökkenés hosszú hatású bázis inzulinanalóg bevezetésének eredményeként. A szoros diabetológiai kontroll mellett alkalmazott inzulintitrációs algoritmus segítségével saját betegeink esetében is hasonló eredményre juthatunk.

Tovább


A D-dimer-szint meghatározásának jelentősége a klinikai gyakorlatban