A megszakított közösülésről már az Ószövetség is értekezik, a fogamzásgátlás azonban ősidők óta női gond. A mágikus, tapasztalati eredetű eljárások mellett számos ijesztő, esetenként brutális módszertől sem riadtak a vissza az asszonyok, bár itt még egybeolvad a fogamzásgátlás és a terhességmegszakítás problematikája.
Mindazonáltal már az ókori Egyiptomból ismeretes - a papiruszok tanúsága szerint- hogy a krokodil (elefánttal is kiváltható) ürülékéből, mézből és nátronból fogamzásgátló hüvelylabdacs készíthető, továbbá i. e. 1550-ből fennmaradt emlék szerint mézből és akácfőzetből készült tampon is alkalmas lehet a megelőzésre.

A természeti népeknél máig fennmaradtak egyes évezredes technikák: egyes nyugat-afrikai törzsekben például a nők nagyobb növényi magvak belső hártyáját helyezik a méhszáj elé, vagy pedig tekert vagy préselt gyökérből készült dugókkal védekeznek a terhesség ellen. A délkelet-ázsiai szigetvilágban a nők ugyane célra tengeri moszatokat és algákat használtak.

Egyes népek egyszerű asszonyai fából faragott pöcköt helyeztek fel, amelynek tányérszerűen kiképzett vége a méhnyakhoz illeszkedett.

Az ecetes öblítés évszázadok óta közkeletű fogamzásgátló módszer, mert ősi női tapasztalás, hogy a sós, savas dolgok megakadályozzák a teherbe esést. A különböző hüvelybe helyezhető eszközök, gyógynövénykivonattal átitatott szivacsok, növények és öblítőszerek, a csirke villa alakú mellcsontja, mint intrauterin fogamzásgátló eszköz maradtak fenn, s ezen túl is számos népi eszköz és összetétel receptje ismeretes. Korai pesszáriumként a méhszájat ragacsos anyagokkal átitatott gyapjúval zárták el. De alkalmazták a viaszos, olajos, ecetes borral való beöntést is.

Rómában Hadriánus császár uralkodása alatt (1. sz.) Szóranosz jött rá a női fogamzás periodikusságára és leírta például, mely pózok akadályozzák a megfoganást. Széles körben alkalmazták a megszakított közösülés módszerét, bár leginkább a mágikus módszereket preferálták, mint a ráolvasást, a mágikus szövegeket vagy esetenként az állati testrészekből készült talizmánok viselését.

Az óvszerhasználat elterjedése eredetileg nem a fogamzásgátlást, hanem a betegségmegelőzést szolgálta. A 16. századi Itáliában a szifilisz drámai térhódításával együtt jelent meg a színen. 1564-ben a híres itáliai anatómus, Gabriele Fallopio javasolta elsőként a hímvessző hüvelyszerű eszközzel történő beborítását fogamzásgátlás céljából.

Fallopio boldogan jelentette ki egy franciabetegségről szóló művében, hogy olyan eszközre bukkant, mely minden férfit képes megvédeni a szifilisztől. Egy vékony, olajjal átitatott vászondarabról volt csupán szó, melyet a hímvesszőre kellett tekerni, s amit ő saját bevallása szerint többször ki is próbált. Később a vászon helyett birka- vagy kecskevakbélből készült eszközök láttak napvilágot, és a reneszánsz óvszerek csodálatos módon örök darabnak bizonyultak, gazdájuk a használatba vétel után buzgón kimosta és fellógatta őket. Ilyen óvszerek száradtak méret szerint csoportosítva a magukra valamit is adó bordélyokban, a „kotont” (harisnyát?) ki lehetett kölcsönözni a szolgáltatás részeként.

A 18. századra az eszköz egész Európában elterjedt, és a japánok is betörtek az óvszer fejlesztésének világába, alapanyagként a teknősbékák belsőségeit, páncélját és bőrét alkalmazva.

1843-ban bekövetkezett az igazi áttörés, azaz az óvszer forradalma, amikor Hancock és Goodyear urak feltalálták a gumi vulkanizálását.

A névhasználat, nevezetesen kondom körül kezdetben sok volt a találgatás, elterjedt ugyanis, hogy egy rejtélyes, Condome nevű orvos, esetleg Condome hercege, a híres hadvezér nevéhez köthető az eszköz feltalálása. Ma már valószínűbbnek tartják, hogy a perzsa „kondü”, azaz „bél” szóból ered a kifejezés.

Az óvszert egyébként jellemző módon az angolok „French letter”-nek, vagyis francia levélnek, a franciák viszont redingote d’Angleterre-nek, angolkabátnak nevezték. Mert ilyenek az emberek. Mindig a másikat okolják a hibákért, és ítélik el a különböző gyarlóságok - ez esetben a bujaság - bűnei miatt.


Forrás: Magyar László András: Repülőkenőcs

Hozzászólások:

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Tizennégy karátos abszurd

Rejtő Jenő élménykörútja

Tovább

Hirschfeld és a köztes nem

1935. május 15-én lett öngyilkos a Nizzába menekült Magnus Hirschfeld német neurológus, a szexuális élet kutatásnak egyik úttörője.

Tovább

A fátylon innen és túl

Thomas de Quincey

Tovább

Szerb Antal és az örök élet

Szerb Antal művészete válaszkísérlet arra, hogy megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből.

Tovább