TARTALOM

 VISSZA

 


1-es típusú hosszú QT szindróma
A béta-blokkolók igen hatásosak




 

Ismert, hogy a béta-blokkolók hatásosak a hosszú QT szindróma (LQTS) kezelésében, főleg LQTS1 és LQTS2 esetében. Ennek ellenére előfordul hirtelen halál és cardialis szövődmények a béta-blokkolóval kezelt betegek körében.

A Circulationben közölt vizsgálat szerzői az ilyen események körülményeinek jártak utána. Négy nemzetközi adatbázisból keresték ki LQTS1-ben szenvedő, béta-blokklóval kezelt betegeket, akiket medián 10 évig követtek.

Összesen 216 beteg esetében állapították meg az LQTS1-re jellemző genotípust, közülük 73% szenvedett el valamilyen cardialis eseményt a béta-blokkoló adása előtt, összesen 12% szívmegállást, sok esetben ez az esemény vezetett az LQTS diagnózisának felállításához és a béta-blokkoló kezelés megkezdéséhez.

A béta-blokkoló kezelés elkezdése után 6 beteg (3%) szenvedett hirtelen halált, ugyanennyi esetben tapasztaltak szívmegállást, amelyet sikerült kezelni újraélesztéssel, és 42 beteg (12%) esetében történt syncope.
A hirtelen szívhalált vagy szívmegállást szenvedett 12 beteg közül kilencen nem tartották be megfelelően a gyógyszeres kezelést (definíció szerint évente legalább hét egymást követő napon nem vették be a béta-blokkolót), és további két beteg szedett a QT-intervallum meghosszabbodását okozó gyógyszert – ellentétben az elfogadott irányelvekkel. Ez azt jelenti, hogy a 12 beteg közül csak egy szenvedett súlyos cardialis eseményt úgy, hogy nem szegte meg a terápiás irányelveket.

Az egész betegcsoportban 40 olyan beteget azonosítottak, akik vagy nem szedték megfelelően a béta-blokkolót, vagy egyidejűleg más, a QT-intervallumot meghosszabbító gyógyszert is szedtek; közülük 11 esetében lépett fel hirtelen szívhalál vagy szívmegállás, 17 esetben pedig syncope.

Ezek az adatok alátámasztják a béta-blokkolók hatásosságát az LQTS1-bn szenvedő betegek kezelésében, és felhívják a figyelmet a betegek együttműködésének a jelentőségére. A hosszú QT szindróma más típusai esetében ezek az eredmények nem feltétlenül érvényesek, például az LQTS3 esetében úgy tudjuk, hogy nem hatásos a béta-blokkoló-kezelés. Az eredmények tehát rávilágítanak az LQTS-ben szenvedő betegek genotípusának meghatározására is.


Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid

Forrás:
Circulation 2009 Jan 20; 119:215.


Kulcsszavak

hosszú QT szindróma, LQTS1, béta-blokkolók, cardialis események, betegek nem megfelelő együttműködése, QT-intervallumot meghosszabbító gyógyszerek

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Évente harminc gyerek hal meg bántalmazástól

Az OGYEI új szakmai ajánlást készített a gyermekbántalmazás megelőzéséért

Tovább


Az MRSA járványtanának törvényszerűségei

"Idomított" baktériumokkal a kórházi fertőzések ellen

Tovább


A szülész-nőgyógyász szakma véleménye egységes az abortusztabletta felől

Női jogvédő szervezetek: az abortusztabletta biztonságos, erről nincs szakmai vita.

Tovább


A pszichoterapeuta mint Nagy Testvér

Gyógyír szorongásra, okostelefonon keresztül

Tovább