„Én akkor még nem tudtam, hogy ez olyan lesz, mintha nem is lett volna.
(Esterházy Péter)”

A város teljesen kihalt, néma, levonulóban az árvíz. Kerekre tágult szemmel nézem, ami a bibliai csapás után itt maradt.
Ismerős a táj. Vöröshadsereg utca, Béke tér, Élmunkás út.
Neoncső-feliratok: Önkiszolgáló Élelmiszer, Söröző, Étterem, Tej, kenyér.
Lakótelep, mementótank, vidámparki űrhajó, autó-nyereménybetétkönyv-freskó, és egy régi ismerős: az Ismeretlen katona…

Mintha itt nőttem volna fel.
Vagy talán még sose jártam itt.

Fehérvári árvíz?
Nem kell erőltetni az emlékezetet.
Nincs folyó, mely eláraszthatta volna ezt a várost: az árvíz metafora.
A szenny eltakarításának, a tabula rasa, a megtisztulás, az újrakezdés esélyének a metaforája?
Vagy ez emlékezet elmosásának, az üledék felkavarásának metaforája?

Hegedűs 2 László gyönyörűséges, klasszikus zárt kompozíciókba foglalt képei 1987-89. között készült fotókból kiinduló fiktív dokumentumok.
Az alkotó a kiválasztás, a sorbarendezés eszközével azt éri el, hogy a teret körüljárva az amíg a szem ellát érzésével az élmény totalitását, mindent magában foglaló voltát élem át.
Nagyon erős a képekbe való beavatkozás módjának hatása is. A rádolgozás felületszerűvé alakítja a tereket, és mintha nemcsak megdermesztené a pillanatot, de az egész eseményt kiragadná a történelemből.

„Ilyen volt az élet, ilyen megalázó és ambivalens a Kádár-rendszerben.” – hallom az árvíz elbeszélője, Esterházy Péter szavait.

Az időtlenség érzését minduntalan megzavarja, hogy képről képre, stációról stációra haladva bekéretőzik a jelen idő: az árvíz képei mellé kicsiben odabiggyesztve színes fotókon látható a nagyon is valóságos most. A szürke sivárság után a színes sivárság.
Mintha maga Lucifer csípne a karomba: látod, hát így néz ki a sosemvolt táj.

Katarzis nélkül, kábultan hagyom hátra a vidéket.
Visszatekintve még látom, ahogy a süllyedő világ felett ki-kihagyva, sercegve villog a neonígéret: FOREVER.


Hegedűs 2 László: A Nagy Fehérvári Árvíz
című kiállítása decemberig 4-ig látható a Centrális Galériában. A képeket fény- és hanginstalláció egészíti ki Esterházy Péter szövegével.

További képek:

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

A gáncs nélküli impresszionista: Ferenczy Károly

Hamarosan új tárlat nyílik a Magyar Nemzeti Galériában: Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása címmel.

Tovább

Celestina hírhedt kerítőnő és prostituált A szembetegségek képzőművészeti ábrázolása

A különböző testi fogyatékosságok és testi szenvedések művészi ábrázolásával gyakran találkozunk a képzőművészetben.

Tovább

Picasso nem volt pszichiátriai beteg

A Magyar Pszichiátriai Társaság soproni vándorgyűlésén Gerevich József tanár úrral Picasso, Miro, Botero művészetéről beszélgetünk. Picasso nem volt pszichiátriai beteg, mégis életének a művészetterápia szempontjából is fontos tanulságai lehetnek.

Tovább

Botero Budapesten

Fernando Botero ma élő talán legnevesebb kolumbiai festő és szobrász. Botero 1932-ben született, kalandos életű és rendkívül termékeny művész, aki most bemutatott alkotásai révén sajátságos világot idéz fel, mely monumentális és időtlen.

Tovább