|
TARTALOM
A hiányszakmákból is külföldre mennének inkább Tavaly csaknem kétszáz olyan szakorvos kérte a külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyt, akinek a szakterülete Magyarországon már így is hiányszakmának számít - derül ki az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) által az MTI-nek küldött adatokból. A szakmai szervezetek állítása szerint Magyarországon egyre csökken az orvosok száma, becslések szerint már a 28 ezret sem éri el. Az EEKH statisztikái szerint közben évről évre nő a külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyt kérelmező orvosok száma. Míg 2009-ben 887, 2010-ben 1111, tavaly már 1200 orvos számára állították ki a külföldi munkavégzéshez szükséges hatósági bizonyítványt. A tavalyi kérelmezők közül 651-en általános orvosdoktori oklevéllel rendelkeztek, a szakorvosi képesítése 549 embernek volt meg. Közülük 195-en - vagyis az összes szakorvos kérelmező több mint harmada - pedig olyan területeken szereztek szakképesítést, amelyeket Magyarországon már így is a hiányszakmák közé soroltak. A legtöbben, 45-en az aneszteziológia és intenzív terápia területén szereztek szakképesítést. Mellettük 34 az ortopédia-traumatológia, 26 a csecsemő- és gyermekgyógyászat, 23 a radiológia, 20 a patológia, 19 a pszichiátria, illetve további hiányszakma területére szakosodott orvos gondolkodott tavaly külföldi munkavállaláson. A szakorvosok közül még csaknem 60 belgyógyász, több mint 50 háziorvos, több mint 40 sebész, valamint 20 kardiológus döntött úgy tavaly, hogy esetleg külföldön vállalna munkát. Az EEKH adataiból ezen felül az is látszik, hogy a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági bizonyítványok kiállítása az év második felében jelentősen emelkedett. Míg januárban 60-an, áprilisban 59-en, de még júniusban is csak 82-en, júliusban már 151-en, augusztusban 129-en és szeptemberben is 128-an kérték ezt az engedélyt. A kiállított bizonyítványok száma 2011-ben az év első hat hónapjában egyszer sem érte el a százat, az év második felében viszont mindig ennél több volt. A Népszabadság múlt csütörtöki számában egy felmérésre hivatkozva azt írta: havonta száz orvos távozik Magyarországról, a frissen végzettek csaknem harmada már munkába se áll Magyarországon. A gyakorló orvosok közül pedig már 2010-ben is többen mentek nyugdíjba vagy haltak meg, mint ahány frissen végzett a helyükre került. Csak 2006 és 2010 között négyezerrel csökkent a hazai orvosok száma. A cikk azon állításával összefüggésben, miszerint "a távozókat az sem kedvetleníti el, hogy az igazolásokért az eddigi 42 ezer forint helyett januártól már 99 ezret kérnek a hatóságok", Rikker Nándor, az EEKH megbízott főosztályvezetője azt közölte: az igazolások kiállításának igazgatási szolgáltatási díja igényelt hatósági bizonyítványonként ebben az évben 19500 forintról 23250 forintra emelkedett. Ez pedig ha átlagosan úgy számolják, hogy egy ember kétféle hatósági bizonyítványt igényel, akkor az 39 ezerről 46 500 forintra történő emelkedést jelent, szemben a cikkben említett 42 ezerről 99 ezer forintra emelkedéssel - jegyezte meg a főosztályvezető. MTI Hozzászólások: 1., Pikó Béla mondta 2012. Február 22., Szerda 18:31:42
Érdekes módon eltűnt az első hozzászólásom, de makacs ember vagyok...
A közlemény nem említi a szakmájukban dolgozó, azaz a betegellátásban "bevethető" (és nem alapszakmájukba dolgozó, évről érvre - a kötelező tanfolyamok jó kezdeményezése ellenére is - amortizálódó szakvizsga-bizonyítvánnyal rendelkező) klinikai onkológus szakorvosokat. Nem szól arról, hogy a sugárterápia fejlesztése nem kiváltja az emberi munkát, hanem még figyelmesebben dolgozó, még több időt és energiát ráfordító orvosokat igényel... Hazánkban a rosszindulatú daganatos megbetegedések a vezető halálokok közé tartoznak, ehhez képest - ha valamilyen matematikai algoritmus talán nem is "abszolút" - de mindenképpen "relatív" hiányszakmákról van szó. Ha végre hatályba lép a betegek esélyeit megsokszorozó onkoteam-ekről szóló rendelet (miért nem hallunk róla?), akkor még több nagyon keményen felkészült, a magyar egészségügy tekintélyelvű rendszerében is a szakma szempontjait képviselni tudó, akaró és merő orvosokra lesz szükség. A bérekről nem írok. Azt mindenki tapasztalja, elemezték, megállapították - a régi viccre utalva -, hogy lehet, hogy több jár, de ennyi jut. Amiért tollat ragadtam (elnézést a képzavarért), az néhány olyan dolog, amit a nem átgondolt struktúra, vagy éppen mi magunk teszünk, s amiért elgondolkodik az ember, hogy érdemes-e itt dolgoznia. - Sok fej-nyaki tumorban szenvedő beteget kezelek, akik kiegészítő vagy egyetlen táplálék-forrásként gyógytápszert fogyasztanak (szájon át, vagy percutan endoscopos gastrostomán (PEG), esetleg műtétileg képzett gyomorsipolyon keresztül. A gyógytápszer gyógyszerkeretemet terheli, s nem lehet elérni, hogy (mivel ezek a betegek mást nem "esznek") élelmezési költség legyen. Fogytán fogy a gyógyszerkeret... Tényleg nincs megoldás. Hát nem az állam egyik zsebéből a másikba raknánk át a pénzt? - A citosztatikumok paravazációja (iszonyú szenvedésekkel a betegeknek, hálás területként az ügyvédeknek és a megítélt kártérítés alapján felmérhetetlen kárként a kórházaknak kiváltható lenne centrális vénába csatlakoztatott teljesen implantált subcutan port-ok beültetésével. Jó néhány éve a betegek harmadánál tartotta szükségesnek a szakmai kollégium, most már - tovább tartó biztosító kezelés, újabb és újabb kezelési vonalak felfedezése és alkalmazása - a betegeknek talán a fele is igényelné. A keretszám nem emelkedik, s nem csoportosíthatok át gyógyszerköltséget (pedig egy vagy két az ér mellé jutás miatt beadni nem tudott gyógyszeres protokoll ára bőségesen fedezné...) Simon Tamás Ügyvéd Úr a "Júliustól változik a szabályozás - Műhibaperek: a kártérítések nagyobb mértékben átháríthatók az orvosokra" címen, 2012. 02. 08-án nagyon világos tanulmányt publikált. A menedzsment hallgat, illetve nem ad konkrét választ. A cikk szerint "A dolgozó védekezhet azzal is, hogy a kárt a munkáltató vétkes magatartása okozta, illetve nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségeinek. Nyilván ez utóbbi két körbe tartozik majd a nem megfelelő utasítás, az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, a nem megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosítása vagy akár a munkáltató által kidolgozott nem megfelelő írásbeli hozzájáruló nyilatkozat alkalmazása, mindennapos használata is." A bíró gyakorlatot nem tudhatjuk, csak rettegünk, hiszen eddig a kórházzal azonos érdekű felek voltunk, az intézmény ügyvédjének segítségét élveztük, s most ellenérdekű féllé válva saját ügyvédre és saját felelősség-biztosítóra lehet szükségünk (a már sokszor emlegetett bérből)... - Nem számoltam, de talán 25 éve dolgozom ebben a kórházban osztályvezető főorvosként. Mivel egy beteg kísérő betegsége miatt - ami nem onkológiai ellátását ellátást igényelt - véleményem szerint a kísérő betegségének megfelelő profil osztályon nagyobb biztonságban lett volna, beszéltem az illetékes osztály vezetőjével, aki (majdnem azt írtam, hogy "természetesen") elzárkózott ez elől. Az éppen hivatalos ügyben máshol levő, de mobil-telefonon még elérhető orvosigazgató nekem adott igazat. Amikor ezt közöltem főorvostársammal, lecsapta a telefont, és csak délután vette át a beteget, amikor ő is elérte az orvosigazgatót. Tudomásom szerint az eltelt évtizedek alatt valótlant soha nem állítottam neki (szerintem másnak sem)... Mit várjunk a közvéleménytől, az orvosok megítélésétől, ha a kolléga Úr eleve hazugnak tartotta évtizedek óta vele dolgozó főorvostársát?! Tudom, hogy a gondok alapvető oka a forráshiány, s tudom, hogy ezt bármely szakma képviselője is ugyanígy megírhatta volna... de ha már "ez van", nem lehetne rugalmassággal, a kevés racionális átcsoportosítással, a kollegiális tisztelettel megkísérelni a segítséget és javítani a hangulatot? dr. Pikó Béla Pándy Kálmán Megyei Kórház. Gyula Megyei Onkológiai Központ A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie. |
Extra tartalom: ROVAT TOVÁBBI CIKKEI Évente harminc gyerek hal meg bántalmazástól Az OGYEI új szakmai ajánlást készített a gyermekbántalmazás megelőzéséért 
Tovább
Az MRSA járványtanának törvényszerűségei "Idomított" baktériumokkal a kórházi fertőzések ellen
Tovább
A szülész-nőgyógyász szakma véleménye egységes az abortusztabletta felől Női jogvédő szervezetek: az abortusztabletta biztonságos, erről nincs szakmai vita.
Tovább
|
hirdetés  hirdetés  hirdetés  |
