2009. szeptember 1-én az Egyetemes Orvosi Tanács (General Medical Council – GMC) kiadta a „Holnap Orvosa” korszerűsített változatát, amely az egyetemi 2011-12 évre fekteti le az orvosegyetemi curriculumot. Az orvostanhallgatók átfogó feladatmeghatározásaként az új iránymutatás szerint: „ a hallgatók érdeklődésének a központjában a páciensek ellátása van, tudását és készségeit kompetens és etikus módon alkalmazza, és arra használja a képességeit, hogy komplex és bizonytalan helyzeteket elemezzen.

A kimenetelt három kategóriába sorolják, a doktor
- mint kutató, tudós;
- mint gyakorló orvos;
- mint szakember, szakértő.

Mindhárom kategóriában meghatároznak számos általános kimenetelt és speciális, részletes eredményt.

A doktor, mint gyakorló orvos, magában foglalja azt a jelenlegi követelményt, hogy hatékonyan és biztonságosan legyen képes 27 gyakorlati beavatkozásra, mint pl. a helyi érzéstelenítés, a katéterezés, vagy a transzfúzió beadása. Különös figyelmet szentelnek a gyógyszerrendelésnek, felírásnak, mert ez az a terület, amelyben a hallgatók a legbizonytalanabbak voltak a Ian Illing és munkatársai által a GMC részére készített tanulmány szerint.

Ez a dokumentum vitathatatlanul sokat fejlődött és széleskörűvé vált, fontos hangsúlyt helyez a betegek jogaira, a kommunikációs képességre, a gyakorlati készségekre, a kulturális különbségekre, és arra, hogy a medicina multidiszciplináris, társadalmi és szociológiai vetülete is van.

Első ízben került a curriculumba a szakértői, szakemberi kategória, és bár kaphatott volna nagyobb hangsúlyt is, első lépésnek ez is kitűnő. Bár különböző területek bevonása, vagy kihagyása nagy vitákat váltott ki, az új curriculum kétségtelenül tükrözi a jövő egészségügyi ellátásának a kihívásait, és célja, hogy a lehető legjobb felkészüléssel ruházza fel a hallgatókat. Ma még nem világos, hogy ezek a célok a gyakorlatban hogyan érhetők el egy olyan rendszerben, amely már elment a határáiig.

Az utóbbi 5 évben változott az Egyesült Királyság egyetemi és továbbképzési helyzete. Az orvostanhallgatók száma a 2004 évi 34.000-ről mára 39.000-re nőtt. Új egyetemek nyíltak.

A posztgraduális program is változott, részint az alapozó évek bevezetésével, másrészt a Posztgraduális Orvosképzési és Gyakorlati Oktatási Bizottság (Postgraduate Medical Education and Training Board) 2005 évi megalapításával. Az utóbbi jövőre összeolvad a GMC-vel. Ésszerű, hogy a GMC figyelme kiterjedjen az utolsó orvostanhallgatói év és az első alapozó program év közötti zökkenőmentes átmenetre, a végzős medikusok támogatásával és az alapozó év kezdetének nyomon követésével, a teljes felelősség átvétele előtt.

Ami nem változott, az az egyetemi konzultánsi és oktatói gárda alacsony létszáma. De ami még rosszabb, a kutatási eredmények és a pályázatok vonzása következtében egyre inkább terjed az a nézet, hogy az oktatás a drága idő elfecsérlése. Az új Kutatási Kitűnőség Keretprogram (Research Excellence Framework) nem fog változtatni ezen a helyzeten. Az Egyetemeknek gondoskodniuk kell arról, hogy az oktatás elnyerje azt a státuszt és elismerést, amely szükséges ahhoz, hogy az egyetemi, főiskolai tanárok vállalják ezt a fontos szerepet, ami részévé kell váljon a karrier terveinek. Hallgatókat oktatni a gyakorlati életben, a valódi osztályos viziteken, úgy, hogy elég idő van a háttértudás és az oktatottak megértésének a felmérésére, a klinikai, kórházi, vagy háziorvosi team tagjaként kezelve őket – ez az alapja a gyakorolva tanulásnak. Az adott beteg helyzetének klinikai környezetben történő megvitatása hozzásegít a kritikus gondolkodás és a problémamegoldás kialakulásához. Idősebb egyetemi tanár klinikusok példaképek lehetnek, közvetíthetik a szakmaiság jelentését és elveit, valamint a kutatáson alapuló tudás és érdeklődés fontosságát.

A „Holnap orvosa” dokumentum leszögezi a kapacitás fejezet előszavában, hogy „a megfelelő diszciplínákban lesz elegendő személyi állomány, amely rendelkezik a szükséges készségekkel és tapasztalatokkal ahhoz, hogy a hallgatókat oktassák, és a tanulásban támogassák.”. Ez nagyon optimistán hangzik, de valószínűleg nem reális a jelenlegi körülmények között. Arra sürgetjük a GMC-t, hogy hirdessen meg egy független és átlátható monitorozási és értékelési mechanizmust, amellyel évente beszámolhatnak a „Holnap orvosa” program megvalósulásáról.

Megfelelő számú személyi állomány nélkül lehetetlen megvalósítani bármely, még oly széleskörűen és alaposan megszerkesztett curriculumot is. Félő, hogy a kimenetelt és a kívánalmakat „ki fogják pipálni” egy puszta bürokratikus gyakorlattal. Az Egyetemeknek fel kellene nőniük a kihíváshoz, és meg kellene szüntetniük a kutatás és oktatás kettéválását. Csak akkor, ha megkívánjuk minden akadémikustól, hogy idejének egy megfelelő részét az oktatásnak szentelje, akkor lesznek a holnap orvosai alkalmasak arra, hogy a jövő orvosai legyenek.

Forrás: The Lancet szerkesztőségi közleménye
The Lancet, Volume 374, Issue 9693, Page 851, 2009

Szemlézte: Házijogorvos , dr. Szatmári Marianna

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Évente harminc gyerek hal meg bántalmazástól

Az OGYEI új szakmai ajánlást készített a gyermekbántalmazás megelőzéséért

Tovább

Az MRSA járványtanának törvényszerűségei

"Idomított" baktériumokkal a kórházi fertőzések ellen

Tovább

A szülész-nőgyógyász szakma véleménye egységes az abortusztabletta felől

Női jogvédő szervezetek: az abortusztabletta biztonságos, erről nincs szakmai vita.

Tovább

A pszichoterapeuta mint Nagy Testvér

Gyógyír szorongásra, okostelefonon keresztül

Tovább