Buda Béla szexológust, pszichoterapeutát a hazai szexuális kommunikáció jellemzőiről kérdeztük.

- Úgy hírlik, gyorsolvasási technikával több nyelven, napi több könyvet olvas el. Tudásvágy hajtja?

- Eléggé széles szakterület szakirodalmát próbálom követni, valóban megtanultam és használok többféle gyorsolvasási technikát, és nagyon sokat olvasok, mindenütt, repülőtéren, vonaton, itthon töredékidőkben. De hát ezzel nem vagyok egyedül, legfeljebb az igazi tudósok szűkebb szakterületet művelnek.

- Jut ideje szépirodalomra is?

- Igyekszem olvasni, a magyar irodalmi havilapok rendszeres olvasója vagyok - kb. 20 főbb lapot követek figyelemmel. Idegen nyelven jóformán csak könyveket olvasok, főleg a világnyelveken. Baráti körömön át könyveket gyűjtök határon túli intézményeknek, ezeket más barátok vagy hazai karitatív szervezetek viszik ki. Ezekből elolvasásra gyakran visszatartok egy-egy könyvet pár hétre. Most egy baráttól sok német nyelvű könyvet kaptam, néhány Thomas Mann újraolvasása után most Tolsztoj „Feltámadás”-át olvasom (Auferstehung). Még el tudnám olvasni oroszul is…

- Végülis kik a kedvenc szerzői az irodalomban?

- Sok szerzőt követek figyelemmel, ha új írásuk kerül a kezembe, előnyben részesítem őket. Ferdinandy Györgytől például mindent elolvasok, amit megtalálok, Márait szeretem, a klasszikusokat újraolvasom, ha tudom, minden korszakban többet, újabbat adnak nekem. Az említett könyvküldés keretében sok Jókait és Mikszáthot is újraolvastam, Londonban a charity shop-ok filléres kínálatából Maugham, Russell, Wells egy-egy kötetét, Párizsban a Porte de Clignancourt bolhapiacán Maupassant, Henri Bordeaux, Sagan köteteit veszem, ha vannak szabad napjaim, amikor a metróban vagy kisvendéglőben tudok „ráérősen” olvasni. Azután a könyvek mennek Erdélybe, a szakadt, kopott kötetek – ezek olcsóbbak, ezért veszem őket szívesebben – kint a szemétben végzik az olvasás után. Évente 2-300 drága szakkönyvet kapok recenzióra, és a magyarul megjelenő szakirodalom nagy részét megkapom a szerzőktől, kiadóktól, és kb. a „termés” felében vagy van fejezetem, vagy én írtam az előszót vagy utószót, én lektoráltam, vagy én voltam a fordítás nyelvi és szakmai ellenőre, tehát „jár” nekem példány.

- Ön pszichiáter és pszichoterapeuta, szexológus, mindazonáltal a kommunikációelmélettől és a közösségfejlesztésig számos területről igen átfogó ismeretekkel rendelkezik. Véleménye szerint van-e változás Magyarországon a nemek közötti szexuális párbeszéd terén?

- Mint pszichoterapeuta, évtizedek óta érzékelem ezeket a gondokat, és sajnos nem látok haladást e téren. A magyar lakosság szexuális kultúrája sajnos nagyon rossz állapotban van. A szexuális kommunikáció több vonatkozásban is jó kifejezés a problémákra. Általánosan is rossz a szexuális kommunikáció, a párkapcsolat nincs benne a közbeszédben, nincsenek megfelelő nyelvi formulák, nincs „folklór”, abban az értelemben, hogy a szexualitás tényei nem adódnak át az új nemzedékeknek.

- A magazinokban, a televízióban a különböző családi sorozatokban állandóan a párkapcsolatokról, a szerelemről van szó. Ez nem segíti, tanítja a hétköznapi életben a kommunikációt?

- Nálunk nagy kollektív elfojtás hat át mindent, miközben a képernyőn látszólag korlátlan a szabadosság, és mintha minden erotikával lenne tele. Érdemes végiggondolni, hogyan jelenik meg ez a kérdéskör a magyar szépirodalomban, a kb. 200 irodalmi folyóiratban, a televíziós műsorokban. Csak akció, esemény, intrika, válság és vágy van a közbeszéd ábrázolásaiban, az érzelmi viszonyok, bensőséges kapcsolatok szinte érdektelenek. De ezekről a barátok is kevesebbet beszélnek, ez nem társasági téma, és a szüntelen ingerkeresés, amiben ma élünk, inkább menekülés a lelki átélések, a párkapcsolati élmények elől.

- A nők idevágó érzelmei rendkívül sok titkot rejtenek, ezzel kapcsolatban Ön pszichoterapeutaként beavatottabb lehet.

- Különösen a nők vannak nehéz helyzetben, mert a női szexualitás szinte nem is működik úgy, ahogyan a férfiak azt megvalósítani próbálják, a saját szükségleteiket keresve. Hiányzik például az erotika. Az erotika ereje. A pornóipar régóta megjelent nálunk, „fogyasztása” intenzív, de ez leginkább a férfiak önkielégítésében tükröződik. A párkapcsolati szexuális aktivitás mintha stagnálna vagy éppen csökkenőben lenne. Megkockáztatom: a szexualitás az irodalomban is ritkább és halványabb, mint a nyugati kultúrákban, különösen a kapcsolatok lélektani tartalmát, dinamikáját illetően. Inkább metaforikus, stilizált, mintsem valósághű vagy elemző az ábrázolás.

Ez számomra nagy csalódás. Lassan ötven éve foglalkozom a szexuális élmény és a párkapcsolat pszichológiájával, a „szocializmus” idejében a politikai korlátozásokban és a nyugati hatások elzárásában véltem ennek okát. Azt már a hetvenes években láttam, hogy a „szexuális forradalom” elkerülte országunkat – ez igazában másutt sem történt meg, ez médiakonstrukció volt, a korábbi morális tiltások megszűnése csak a szexualitás szabados bemutatásában érvényesült. Ha frivol akarok lenni: ma meg lehet mutatni, amit az emberek csinálnak, de ennek a lelki kvalitásai rejtve maradnak, ismeretlenek, zavaraikban öntudatlanok. De úgy is érdemes beszélni a szexuális kommunikációról, hogy a szexuális kapcsolat és együttlét bonyolult, rugalmas és főleg nem verbális kommunikáció, a párkapcsolatban ennek közös fejlődésben kellene megnyilvánulnia. Ez nálunk homályos, ismeretlen terület; amelyen sok a probléma, de ezt igyekeznek az emberek nem észrevenni.

Mindez nem azért van így, mert a valláserkölcs hatása olyan nagy lenne. Az ok inkább az elmúlt fél évszázad általános lemaradása a hétköznapi kultúrában, a gyors társadalmi változásokhoz való felzárkózásban, különösen a nemi szerepek változása tekintetében. A nők „felszabadulása” elégtelen. Nem véletlen, hogy nincs feminizmus nálunk. A feminista mozgalom sok nyugati országban tudta tematizálni a női szexuális és kapcsolati igényeket, a női erotikát, a szexuális „egyenjogúság” dilemmáit. Szilágyi Gyula riportjai e „félhomályos zónába” világítanak be, ezzel a szexuális tényfeltárással a szerző szinte egyedül van a mai magyar irodalomban. Mintha a nálunk már a Kádár-korszakban megerősödött fogyasztói mentalitás és a magas életnívó erőltetése akadályozná itt a fejlődést, az egyéni „életprojektek” erre irányulnak. A lekötődés – a házasság – késleltetése és kerülése, a gyermekvállalás lecsökkenése is összefügg ezzel. Szilágyi Gyula megpróbált megszólalni. Követni kellene őt.

- Tudvalévő, hogy Magyarországon igen magas a szenvedélybetegek és pszichés gondokkal küszködők száma. Véleménye szerint romlik a férfiak helyzete, általános lelkiállapota Magyarországon?

- Valóban, a férfiak életét látszólag kitölti a munka és az anyagi biztonság keresése. A túlórázás, az „önkizsákmányolás” sehol sem ilyen elterjedt és elfogadott, mint nálunk (és ez annak is következménye, hogy az átlagfizetésekből nem lehet lakást szerezni, autót tartani, nyaralást finanszírozni). A férfiak „heroikus” teljesítményt mutatnak fel, ha erőfeszítéseik nyomán mindez sikerül. A nők öntudatlanul is kímélik a túlterhelt férfiakat, várnak, reménytelenek, lemondóak, és teljesítik „asszonyi kötelességeiket”. Emiatt a nők lelkiállapota rossz, ez mutatkozik a testi és pszichés megbetegedések gyakoriságában. Ugyanakkor a nők gyakrabban fordulnak szakemberhez, a gyermekek felnevelésében – ami nálunk főleg női feladat – szabadon engedik érzelmeiket, és lelki bajaik feldolgozása során is könnyebb számukra az érzelemkifejezés.

A férfiak veszélyeztetettek, mert feszültségeiket, fáradtságukat cigarettával, itallal, evéssel, mozgásszegény és ingerekben „túlfogyasztó” életmóddal (televízió, számítógép, szerencsejátékok) kompenzálják. A régies szerepfelfogásba nem fér bele a segítségkérés, orvoshoz fordulás. Ezért a férfiak élete gyakran öndestruktív, erre utal a magas halandóság, különösen olyan betegségekben, amelyek a stresszből és az egészségtelen magatartásformákból következnek. Az érett, lélektanilag gazdag szexuális párkapcsolatra a férfiaknak nagy szükségük lenne, itt lenne mód érzelmi megnyílásra, önkifejezésre, korrektív lelki változásra. Ismert tény, hogy a házasságban élő férfiak egészségi állapota jobb, halandósága alacsonyabb. Valószínűleg a házasság fennmaradása már azt jelenti, hogy valamilyen kölcsönösség, intimitás létrejön, hiszen különben elválnának (a válás gyakorisága egyébként nálunk nagyon magas). Vannak kutatások, amelyek szerint a nők lelki felszabadulása, érzelmi önérvényesítése jótékony hatású lenne a férfiakra, mert a férfiak felnőttkori pszichoszexuális fejlődését a nők aktiválják. Gyakran új párkapcsolatokban, például a második vagy a következő házasságokban jobb a belső „szexuális kommunikáció”, nagyobb a kölcsönösség.

Nagy szükség lenne tehát szexuális kultúrára. A megfelelő intimitás azt jelenti, hogy a partnerek egymás lelki életében, gondjaiban, problémafeldolgozásában is részt vesznek, széles bizalmi kontextus alakul ki köztük, valóban lényeges lelki dolgokat tudnak egymásról. Ennek a jó szexualitás a motiváló ereje, serkentője. A szerelem például általános személyiségfejlődéssel jár, segíti a felnőttesebb, hatékonyabb feszültségfeldolgozást, a szembenézést a belső problémákkal.

Nagy Zsuzsanna

Forrás: Budapest-Bristol

Kulcsszavak

szexuális kommunikáció, öndestrukció, szexuális kultúra,

Hozzászólások:

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

A válság labirintusában: zsákutcák és kiutak

Konferencia: „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE”

Tovább

Évente harminc gyerek hal meg bántalmazástól

Az OGYEI új szakmai ajánlást készített a gyermekbántalmazás megelőzéséért

Tovább

Az MRSA járványtanának törvényszerűségei

"Idomított" baktériumokkal a kórházi fertőzések ellen

Tovább

A szülész-nőgyógyász szakma véleménye egységes az abortusztabletta felől

Női jogvédő szervezetek: az abortusztabletta biztonságos, erről nincs szakmai vita.

Tovább