Az elmúlt években párhuzamosan több televíziós sorozat is fut, ahol a sorozatelkövetők bűnügyi profiljának elkészítésével a film végére természetesen el is kapják a gyilkost. Mi ennek a tudományos alapja?

Krisztus előtt Hippokratész, majd Kant, Lombroso, de még 1921-ben Kretschmer is külső tulajdonságuk, lelki habitusuk alapján nevezett valakit bűnöző hajlamúnak.

Ezek a besorolások a valóságtól igen messze álltak, és a valóságban bűnüldözésre alkalmatlanok voltak. Ressler, az FBI Viselkedéselemző Egységének vezetője 1978-ban használta először a profilkészítés fogalmát. Az elmúlt évtizedekben a kriminalisztika ezen ága drámaian fejlődött. Németországban az eljárást 1998. óta használják, itt operatív esetanalízisnek hívják (OFA). A Német Szövetségi Köztársaságban arra törekszenek, hogy minden rendőrkapitányságon legyen ilyen ügyekre felkészített nyomozó.

Mi alapján lehet profilt készíteni? A profilkészítés során a tettes aktuális és korábbi viselkedésének, az áldozat kiválasztásának, az indítéknak, a helyszíni nyomoknak – gyilkossági rituáléknak, az esetek földrajzi előfordulásának (például a tetthelyek halmozódásának) alapján készítik el a profilt, magyarul a bűnöző magatartásának lehetséges sémáját, esetleges térbeli mozgását, behatárolják valószínűsíthető lakóhelyét, társadalmi hovatartozását, életkorát. Felhasználják a korábbi hasonló esetek statisztikai adatbázisát, a pszichológiát-pszichiátriát, valamint a szociológiát.

Ehhez szükség van arra, hogy a bűncselekményt lépésről lépésre rekonstruálják, többek között azt is megállapítsák, hogy spontán vagy előre eltervezett tettről lehet-e szó. Vajon mi alapján választ a bűnelkövető helyszínt, áldozatot, fegyvert? El akarta-e titkolni tettét vagy éppen magára akarja felhívni a figyelmet, netán megváltoztatva a helyszínt másra terelné a gyanút. Ezek a nyomozók nem kedvelik az általánosan elterjedt profilozó megnevezést, hanem bűnügyi vizsgálati analitikusnak, bűncselekmény-analitikusnak hívják magukat.

A VICLAS nevű nemzetközi adatbázisba táplált bűncselekmények nagy száma segít abban, hogy egy-egy a bűnügyre jellemző motívumot kiválasztva a hasonló esetekből levont tanulságokat az adott cselekmény nyomozásában felhasználják. A VICLAS-t a környező országokban, így például Ausztriában és Csehországban is alkalmazzák.
S ami kihagyhatatlan: a tettes elfogása után az esetet, a gyilkos viselkedését újra elemzik, és az adatok a rendszerbe természetesen szintén bekerülnek. Minél nagyobb ugyanis az esetek száma, a VICLAS annál életszerűbb lesz.

Ezek a profilok segítenek ugyan a nyomozásban, de nem helyettesítik azt, leszűkítik a lehetséges elkövetők körét, de a bűnüldözők megérzése, intuíciója és klasszikus Columbo-féle intelligenciája továbbra is nélkülözhetetlen marad.


Dr. Becher Péter

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Európai Egészségbiztosítási Kártya Okostelefonon?

Az Európai Bizottság megbízásából létrehozták az „Európai Egészségbiztosítási Kártya” alkalmazásokat okostelefonokra.

Tovább

Utazás, halál - meghökkentő filmek

Cannes - az utazás és a halál a fő témák

Tovább

Abortusztabletta-mizéria

Nemzetközi körkép az abortusztabletta engedélyezettségéről

Tovább

A válság labirintusában: zsákutcák és kiutak

Konferencia: „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE”

Tovább