A félelem természetes része érzelmi életünknek és gyakran védekező mechanizmusként is működik. Időnként azonban félelmeink túlnőnek rajtunk és igen nehéz legyőzni őket. A freiburgi, baseli és bordeauxi tudósok számítógépes szimulációkat alkalmaztak, hogy megvizsgálhassák a félelmek kialakulása és megszűnése körüli agyi folyamatokat.

Ioannis Vlachos és kollegái (Bernstein Center, Freiburg) nemrég végzett kutatásuk során rájöttek, hogy legyőzött félelmeink a valóságban inkább csak elrejtőznek, és nem szűnnek meg teljesen.

Ennek oka egyszerűen az, hogy ezek a félelmek szó szerint zsigeriek: Az agykéreg alatt mélyen található az amygdala, ami rendkívül nagy szerepet játszik a félelmek kialakulásában. Egerek esetében a félelmet általában egy semleges inger - például egy bizonyos hang - és egy kellemetlen, félelmet keltő inger együttes alkalmazásával vizsgálják. Emiatt az állatokból később a semleges inger is félelmet vált ki. A körülmények ebben az esetben is nagy szerepet játszanak: ha az ijesztő hangot új, félelmet okozó inger nélküli környezetben megismételjük, az egerek legyőzik félelmeiket. Ha azonban ismét a régi, vagy teljesen új környezetben hallják a hangot, a félelem azonnal visszatér. Lehetséges, hogy a félelem egyáltalán nem is múlt el?

Régóta tudjuk, hogy félelmeinket képesek vagyunk ideig-óráig leplezni. Ezért a jelenségért az amygdalában található két idegsejt csoport a felelős. A kutatók számítógépes szimuláció segítségével modellezték az amygdala idegi hálózatát és így találtak magyarázatot a félelmek működésének agyi folyamataira: az egyik sejtcsoport felelős a félelem reakcióért, a másik pedig az első elnyomásáért. Az utóbbi aktivitása elnyomja az előbbit, így megakadályozza, hogy a félelem jelzések az agy távolabbi részébe is eljussanak. A kapcsolataikban fellépő változások, amelyek a félelmet kódoló neuronok fokozott aktivitása miatt jöttek létre azonban ennek ellenére is megmaradnak. Így amint a félelmet elnyomó neuronok hatása eltűnik, például a közeg megváltozása miatt, a kapcsolatok újra aktivizálódnak és a félelem visszatér.

A tudósok szerint ezek a folyamatok emberekben is hasonlóan működnek és megértésükkel a jövőben hatékonyabbá válhatnak a kóros félelmek kezelésével foglalkozó terápiás módszerek.

Forrás: Medipress

Kapcsolódó anyagok: A félelmetes emlékek megszelidítése




Érzelmek iskolája

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

A fejlődő pszichiátriai határai

Beszámoló az MPT XVII. Vándorgyűléséről

Tovább

LSD alkalmazása alkoholizmusban

Az alkoholizmus kezelésében alkalmazott LSD hatékonysága...

Tovább

Családterápia és farmakoterápia

A Magyar Pszichiátriai Társaság XVII.-ik Vándorgyűlésén - előadása kapcsán - Frecska Edét a családterápia és farmakoterápia viszonyáról kérdeztük...

Tovább

Új utakon a fejlődéslélektan világában – konferenciabeszámoló

A csecsemők eseményfeldolgozása, előrejelzési mechanizmusa, a nyelv elsajátítása, a tárgyakhoz való viszony, a tudatelmélet és a becsületességhez való...

Tovább