TARTALOM

 VISSZA

 


Túlélő szívvel tanulmányozták a nanorészecskék hatását




 


A mesterséges nanorészecskéket már évtizedek óta alkalmazzák a vegyiparban, a festékgyártásban, de esetleges biológiai hatásaik még szinte ismeretlenek. Német kutatók egy évszázada kidolgozott szívkészítményt alkalmazva fontos megfigyeléseket tettek ezeknek a részecskéknek élettani hatásait illetően.

Ma már különleges technikával sokféle célból előállítanak nanorészecskéket. Ezeknek a parányi anyagoknak a mérete adja nevét: egy millió nanométer egyetlen milliméter, vagyis tízezred része a hajszálnak.

Ma az igazán koromfekete színű tárgyak gyártásakor nanorészecskéket használnak és évente hatmillió tonna készül belőle. A vakítóan fehér hatáshoz is nanoelemek adják a színt, de alig van olyan terméke a modern életnek, ahol a nanorészecskék ne lennének jelen. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a nanotechnika milyen élettani-kórélettani hatásaival kell számolnunk.

Reinhard Niessner és Andreas Stampfl Münchenben a nanorészecskék hatásának vizsgálatára igen régi technikát használt: a Langendorff-szívet. Oskar Langendorff még 1895-ben dolgozta ki azt a túlélő szívet, mellyel laboratóriumi körülmények között órákon keresztül lehet a szívműködést tanulmányozni.

Ilyenkor a kísérleti állatok kioperált szívét vér helyett különleges tápoldattal áramoltatják át, amelybe a legkülönbözőbb szereket lehet beleadni és közben megfigyelhető azok esetleges hatása. A német kutatók ilyen szívkészítmény útján vizsgálták a különféle nanorészecskék szívhatásait.

Az ACS Nano szaklapban megjelent cikkük szerint azt tapasztalták, hogy a Langendorff-szív működése az egyes nanorészecskék adására különbözőképp változott: volt olyan készítmény, mely gyorsította a percenkénti szívdobbanások számát, volt olyan, mely szabálytalanná tette, sőt szívbetegségre jellemző EKG eltéréseket hozott létre.
A szénfekete nanorészecskék, vagy a titánium-dioxid, a szilikon-dioxid legalább 15 százalékkal gyorsította a szívműködést és ezek az anyagok olyan EKG eltérésekhez vezettek, amelyek nem szűntek meg akkor sem, ha a kezelést abbahagyták. Ugyanakkor az aerosil szilikátoknak és a polisztirénnek nem volt szívhatása.

A régóta ismert Langendorff technika a kutatók szerint rendkívül alkalmas ezekre a kísérletekre. „A szív kitűnő vizsgálati szerv: saját ritmusképző része van, mely a testből kiemelve is még órákig működik” - mondta Stampfl professzor.

2011. 08. 08.

Forrás: MTI

Kapcsolódó anyagok: Létfontosságú szervek védelme nanorészecskékkel





Nanorészecskék teszik láthatóvá a vérrögöket






Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Európai Egészségbiztosítási Kártya Okostelefonon?

Az Európai Bizottság megbízásából létrehozták az „Európai Egészségbiztosítási Kártya” alkalmazásokat okostelefonokra.

Tovább


Utazás, halál - meghökkentő filmek

Cannes - az utazás és a halál a fő témák

Tovább


Abortusztabletta-mizéria

Nemzetközi körkép az abortusztabletta engedélyezettségéről

Tovább


A válság labirintusában: zsákutcák és kiutak

Konferencia: „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE”

Tovább


Túlélő szívvel tanulmányozták a nanorészecskék hatását