|
TARTALOM
Túlélő szívvel tanulmányozták a nanorészecskék hatását A mesterséges nanorészecskéket már évtizedek óta alkalmazzák a vegyiparban, a festékgyártásban, de esetleges biológiai hatásaik még szinte ismeretlenek. Német kutatók egy évszázada kidolgozott szívkészítményt alkalmazva fontos megfigyeléseket tettek ezeknek a részecskéknek élettani hatásait illetően. Ma már különleges technikával sokféle célból előállítanak nanorészecskéket. Ezeknek a parányi anyagoknak a mérete adja nevét: egy millió nanométer egyetlen milliméter, vagyis tízezred része a hajszálnak. Ma az igazán koromfekete színű tárgyak gyártásakor nanorészecskéket használnak és évente hatmillió tonna készül belőle. A vakítóan fehér hatáshoz is nanoelemek adják a színt, de alig van olyan terméke a modern életnek, ahol a nanorészecskék ne lennének jelen. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a nanotechnika milyen élettani-kórélettani hatásaival kell számolnunk. Reinhard Niessner és Andreas Stampfl Münchenben a nanorészecskék hatásának vizsgálatára igen régi technikát használt: a Langendorff-szívet. Oskar Langendorff még 1895-ben dolgozta ki azt a túlélő szívet, mellyel laboratóriumi körülmények között órákon keresztül lehet a szívműködést tanulmányozni. Ilyenkor a kísérleti állatok kioperált szívét vér helyett különleges tápoldattal áramoltatják át, amelybe a legkülönbözőbb szereket lehet beleadni és közben megfigyelhető azok esetleges hatása. A német kutatók ilyen szívkészítmény útján vizsgálták a különféle nanorészecskék szívhatásait. Az ACS Nano szaklapban megjelent cikkük szerint azt tapasztalták, hogy a Langendorff-szív működése az egyes nanorészecskék adására különbözőképp változott: volt olyan készítmény, mely gyorsította a percenkénti szívdobbanások számát, volt olyan, mely szabálytalanná tette, sőt szívbetegségre jellemző EKG eltéréseket hozott létre. A szénfekete nanorészecskék, vagy a titánium-dioxid, a szilikon-dioxid legalább 15 százalékkal gyorsította a szívműködést és ezek az anyagok olyan EKG eltérésekhez vezettek, amelyek nem szűntek meg akkor sem, ha a kezelést abbahagyták. Ugyanakkor az aerosil szilikátoknak és a polisztirénnek nem volt szívhatása. A régóta ismert Langendorff technika a kutatók szerint rendkívül alkalmas ezekre a kísérletekre. „A szív kitűnő vizsgálati szerv: saját ritmusképző része van, mely a testből kiemelve is még órákig működik” - mondta Stampfl professzor. 2011. 08. 08. Forrás: MTI Kapcsolódó anyagok: Létfontosságú szervek védelme nanorészecskékkel Nanorészecskék teszik láthatóvá a vérrögöket |
Extra tartalom: ROVAT TOVÁBBI CIKKEI Európai Egészségbiztosítási Kártya Okostelefonon? Az Európai Bizottság megbízásából létrehozták az „Európai Egészségbiztosítási Kártya” alkalmazásokat okostelefonokra.
Tovább
A válság labirintusában: zsákutcák és kiutak Konferencia: „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE”
Tovább
|
hirdetés hirdetés hirdetés |





