|
TARTALOM
Ugyanannyi pénzből "több" egészséget! – Interjú dr. Sinkó Eszterrel  Közfinanszírozott egészségügyi rendszerek esetében az alapdilemma mindig az, hogyan lehet a rendelkezésre álló erőforrásokat oly módon allokálni, hogy abból az állampolgárok a lehető legtöbb egészségnyereséghez jussanak, eközben pedig minden rászoruló számára biztosítani lehessen az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést – mondta dr. Sinkó Eszter a Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan tagozat vezetője. Éppen ezért például szofisztikált irányelvek kellenek ahhoz, hogy innovatív egészségügyi eljárásokat, illetve termékeket gyorsan, de szakmai szempontokat (hatásosság, hatékonyság, hozzáférés) sem nélkülözve fogadhasson be a TB a közfinanszírozotti körbe. Az ellátórendszert meg kell próbálni elfogadható színvonalon fenntartani, ennek érdekében azonban a felmerülő kihívásokra jó válaszokat kell adni – összegezte Sinkó Eszter, Semmelweis Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának egyik igazgatóhelyettese. – Melyek a tagozat feladatai? Folytatva az előző gondolatsort, a tagozat és hozzá kapcsolódóan a tanács elsősorban a jó válaszok megtalálásában nyújthat segítséget, e szerepkör az, amiben a tagozat az egészségügyi kormányzat leghasznosabb partnere lehet. A tagozat segíthet az egészségügy többi szereplőinek is, hogy a döntéshozatalhoz szükséges információk az eddiginél teljesebben álljanak a rendelkezésükre. – Milyen jelentőséggel bír Ön szerint a tagozat megalakulása? Az új tagozat nagy fegyvertény mindazoknak, akik létrehozatalában szerepet vállaltak, de meggyőződésem szerint az összes szereplő nyer vele, mivel ennek következtében megalapozottabb döntések születhetnek. Biztosan foglalkozni kell a befogadáspolitika korszerűsítésével, például azzal, hogyan lehet innovatív eljárásokat, termékeket a közfinanszírozásba rövid idő leforgása alatt befogadni annak érdekében, hogy ugyanabból a pénztömegből több egészségnyereséget vásárolhassunk. A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) e cél érdekében korábban már kidolgozott egészség-gazdaságtani irányelvet, azóta finomodott, csiszolódott a technológia értékelés módszertana is, azért az irányelv megújítása napirenden van. Azzal, hogy az orvosi technológia folyamatosan megújul, a döntési kényszer is állandósul; valami mellett vagy ellen mindig dönteni kell. Az értékelés folyamán fel kell mérni, a technológiai újítás következtében hogyan változik a beteg állapota, számba kell venni az illeszkedő költségeket is, utána pedig meg kell nézni, az új technológia hogyan helyezkedik el a régiek sorába, eredményesebb-e vagy drágább, a befogadási küszöbérték alapján egyáltalán megéri-e befogadni stb. Mi ebben a folyamatban módszertani segítséget kívánunk nyújtani a hatóságoknak, hogyan kell az értékelést helyesen elvégezni, de magukat a befogadásról szóló döntéseket az illetékes minisztériumnak kell meghozni az OEP-pel karöltve. – Melyek a tanács feladatai? Egyik legfontosabb, adminisztratív feladata, hogy a tanács megvizsgálja, a vezetői pályázatok kiírásai megfelelnek-e az előírásoknak, illetve – s ezt egyelőre kevesen tudják – el kell bírálnia a pályázatra jelentkezett jelöltek alkalmasságát is a pozíciók betöltésére. Emellett meg kell vitatnia a rendszerszinten formálódó szakmai elképzeléseket, véleményt kell formálnia arról is, hogy a tervezett átalakítások milyen irányba viszik az egészségügyet, beleértve az esetleges hiányosságok feltárást is. Eddigi gyakorlatunk alapján, a tagozat és a tanács közösen dönt. A tanácsba gyakorló menedzsereket is delegáltak a szervezetek. Az éves munkatervet várhatóan a nyár végén állítjuk össze, most a feltétlen elvégzendő feladatainkra koncentrálva először a Semmelweis Tervet vitattuk meg, és erről készülünk a napokban egy állásfoglalást kiadni. Érintenünk kell a pályázati kiírások rendszerét is, néhány módosító javaslattal hamarosan „kijövünk”. A GYEMSZI alatt fognak működni a térségi egészségszervezési központok, amelyek segítik az intézményi menedzsmentet az átalakulásban, e folyamatba szeretnénk bekapcsolni az eddig meglévő hazai és nemzetközi tapasztalatokat. – Ismertetné röviden szakmai életrajzát? 1979 végeztem el a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet az elméleti gazdaságpolitika szakon. Az Orvostovábbképző Intézetben kutatóként dolgoztam (1980-1983), majd a Szociális Intézetek Központjában a statisztikai osztályt vezettem. Később az egészségügy központi irányításában makrogazdasági tervezéssel foglalkoztam, az egészségügyi reform első hullámakor az akkori Szociális és Egészségügyi Minisztérium Reformtitkárságának munkatársaként az egészségügyi intézményrendszer irányításának, finanszírozásának átalakítása volt a szakterületem (1988-1992).  Sinkó Eszter
|
Extra tartalom: ROVAT TOVÁBBI CIKKEI A nyomor bugyraiban Jól fizető állását önkéntes munkára cserélte - Nyomor közeli élmények a szabadságért cserébe 
Tovább
Borderline és stigmatizáció Dr. Ratkóczi Éva személyközpontú- és kognitív-viselkedésterápiás kiképző pszichoterapeutát kérdeztük a borderline személyiségzavar megjelenítésének jellemzőiről.
Tovább
Húsz év a tehetségekért A tehetség minden téren egyik legfőbb kincsünk. Az egész oktatási folyamatban jelen kell, hogy legyen az idevágó figyelem. A tudományos művészeti és társadalmi fejlődés, haladás záloga.
Tovább
Az önazonosság lehetőségei Palya Bea előadóművész beszél a valóság és a mese kapcsolatáról, az önkísérletekről, az élet és halál összefüggéseiről.
Tovább
|
hirdetés  hirdetés  hirdetés  |
