A placebo lehet hatóanyag nélküli gyógyszer, lehet semleges anyag, amelyet farmakológiai vizsgálatok során a kontrollcsoportnak hatásos szer helyett adnak, de akár műtéti beavatkozás is.
A placebo az orvoslásban már az 1800-as évek elején megjelent, ám elterjedése a gyógyszeripari kutatások fejlődésével, az 1950-es években indult meg.

Nem csak egy pirula lehet placebo, hanem akár maga az orvos is. Ezt egyaránt így véli a klinikai szakpszichológus, és a belgyógyász is. Bár az utóbbi szakember, dr. Fenyvesi Tamás, a Semmelweis Egyetem tanára arra hívja fel a figyelmet, hogy a placebo és a placebo hatás két külön dolog.

– A placebo gyógyszerféleség, amelyben nincs hatóanyag, így valójában direkt élettani hatása nincs – mondja Fenyvesi professzor. – Kifejezett placebohatás legjobban a fájdalomcsillapítóknál figyelhető meg, ahol funkcionális mágneses rezonanciás és pozitronemissziós tomográfiai képalkotó vizsgálatokkal igazolták, hogy placebo használata mellett ugyanazok az opoid receptorok aktivizálódnak, amelyek a farmakológiai tartalommal bíró szer beadása esetén. Így az mára igazolást nyert, hogy a placebonak nemcsak pszichikai, hanem élettani hatásai is vannak.
Ugyanakkor a mérhető javulás és a panaszok csökkenése olykor elválhatnak egymástól. Egy kísérlet során asztmás betegek légzésfunkciós vizsgálatra várakozva kaptak mind hatóanyag nélküli, mind pedig valós hatóanyagokat tartalmazó szert. Másokat álakupunktúrás kezelésben részesítették, míg a páciensek negyedik csoportja semmiféle ellátást nem kapott a vizsgálatot megelőzően. Míg az asztmás panaszokat a placebo közel a farmakológiai tartalmú szerrel egyenértékű mértékben csökkentette, addig a hatóanyag tartalom nélküli inhalátort használók légzésfunkciós lelete semmit sem javult. Tisztán placebo hatásnak nevezzük tehát, amikor a beteg érzi, hogy jobban van, miközben vizsgálatokkal ezt nem lehet alátámasztani.
A placebohatást kifejezetten befolyásolja az orvos-beteg kapcsolat, a körülmények, sőt még a beadott tabletta színe is. Gyógyszerhatékonysági vizsgálatokban számos esetben mutatták ki, hogy még a farmakológiai tartalommal bíró szerek is magasabb hatásfokot érnek el, ha azt személyesen az orvos vagy a nővér nyújtja át a betegnek, míg kevésbé hatékony akkor a gyógyszer, ha azt csak odakészítik a betegnek, s magának kell bevennie. Dr. Fenyvesi Tamás azt mondja, vizsgálatok során azt is igazolták, hogy az sem mindegy, mekkora a tabletta mérete, milyen gyakorisággal adják be.



– Szedatívumok esetén a kék pirula jobb, mint a rózsaszín, stimulálóknál sárga helyett hatásosabb a zöld, míg a szívre ható gyógyszereknél jobb a piros, mint a bézs. Ahogyan azt is megfigyelték, hogy az injekcióban beadott placebo magasabb hatásfokkal működik, mint a tablettában rendelt. A gyógyszer ára is befolyásolja a hatást, a páciensek a drágábbat hatékonyabbnak érzik, mint az olcsót.

– Hiába nem tartalmaz a placebo hatóanyagot, mellékhatása még lehet – folytatja Fenyvesi doktor. – Ezek általában olyan, nem specifikus mellékhatások, mint a hányinger, émelygés, hasmenés. Az úgynevezett nocebo hatást az egészséges önkéntesek 15-27 százalékánál figyelték meg a duplavak módon végzett vizsgálatokban. A placebo egyébként nemcsak a páciensekre, hanem a vizsgálatot végző orvosra is hatással van, amennyiben ő sem tudja, hogy melyik pirula nem tartalmaz hatóanyagot. Az úgynevezett Pigmalion-effektus azt jelenti, hogy az orvos annak ellenére értékeli jobbnak betege állapotát, hogy valójában abban nem következett be leletekkel igazolható változás.
A placebotabletták lehetnek sósak vagy cukrosak, a legtöbb hatást az egészségeseknek adott cukros tablettával értek el, amely 30-50 százalékos hatékonysággal oldotta a stressz okozta tüneteiket. Ezt már Artainé Deák Anikó, klinikai szakpszichológus mondja, hozzátéve, hogy az antidepresszánsoknak különösen erős placebohatása van a pszichére, miközben agyi-biokémiai hatásuk nincs.

– A placebo azokra a személyekre hat leginkább, akik saját vegetatív történéseikre jobban figyelnek. Kifejezetten érzékenyek a hatásaira azok, akik hajlamosak hipochondriára, hiszen ők eleve szenzitíven reagálnak testük visszajelzéseire, s igyekeznek megszabadulni a negatív történésektől. Azonban kevéssé hatásos azoknál, akinek kórtünete öncélúvá válik, a kóros reakciómódtól nyereséget várnak, s zsarolva a környezetüket figyelmet remélnek azáltal, hogy betegek. Az ilyen páciensek sok esetben egyáltalán nem reagálnak a placebóra, de a farmakológiai tartalmú szerekre sem. Náluk negatívan érvényesülhet a placebohatás. A valóságos neurológiai vagy ténylegesen szomatikus betegségben szenvedők várják a legjobban a gyógyszerek hatását, még ha az hatóanyag nélküli pirula is, mert szeretnének megszabadulni a tünetektől.

A klinikai szakpszichológus hangsúlyozza, fontos pszichés tényező, hogy a beteg higgyen a gyógyulásban, de ahogy a kezelőorvosba vetett hitnek, úgy a terápiás folyamatnak is van placebohatása, amely valódi organikus betegségnél is lemérhető. Ugyanakkor Deák Anikó arra figyelmeztet, hogy a beteg akár függővé is válhat a farmakológiai hatással nem rendelkező szerektől. Ez a hatás jól megfigyelhető az alternatív gyógymódoknál, amikor is a beteg nem tud megszabadulni az amúgy hatástalan szertől, mert annak megvonása rosszabbodást eredményez az állapotában.

A placebo pszichés folyamatokat indít be a páciensekben. Viselkedésük a tabletta, injekció beadása, vagy akár egy placeboműtét elvégzése után megváltozik, uralni tudják a helyzetet, pozitívan kondicionálják a belső történéseket. Azonban a szakpszichológus úgy véli, a tudás nem tesz jót a placebohatásnak: a betegnek hinnie kell abban, hogy hatékony a gyógyszer, amit kap.
Márpedig a betegeket minden esetben fel kell világosítani arról, hogy lehet, csupán placebót kapnak majd, erről rendelkezik a Helsinki dekrétum. Dr. Fenyvesi Tamás azt mondja, a klinikai farmakológia fejlődése magával hozta a placebo alkalmazását a gyógyszervizsgálatokban a készítmény hatékonyságának bizonyításra, ám létezik olyan tanulmány, amely elítéli a placebokontrollos vizsgálatokat

A Helsinki Nyilatkozatban így fogalmaznak: „Egy új beavatkozás előnyeit, kockázatait, terheit és hatékonyságát a legjobb általánosan elfogadott, bizonyított beavatkozással összehasonlítva kell vizsgálni, kivéve a következő feltételeket:

• a placebo vagy a kezelés nélküli ellátás alkalmazása olyan tanulmányokban, ahol nem áll rendelkezésre általánosan elfogadott bizonyított eljárás,

• vagy kényszerítő tudományos és szilárd módszertani oka van a placebo alkalmazásának a beavatkozás hatékonyságának és biztonságosságának megállapításához és a beteget, aki placebot kap, vagy nem kap semmilyen kezelést, nem fenyegeti súlyos vagy visszafordíthatatlan károsodás. Extrém gondossággal kell ügyelni arra, hogy ezzel a lehetőséggel ne éljenek vissza.”

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

A nyomor bugyraiban

Jól fizető állását önkéntes munkára cserélte - Nyomor közeli élmények a szabadságért cserébe

Tovább

Borderline és stigmatizáció

Dr. Ratkóczi Éva személyközpontú- és kognitív-viselkedésterápiás kiképző pszichoterapeutát kérdeztük a borderline személyiségzavar megjelenítésének jellemzőiről.

Tovább

Húsz év a tehetségekért

A tehetség minden téren egyik legfőbb kincsünk. Az egész oktatási folyamatban jelen kell, hogy legyen az idevágó figyelem. A tudományos művészeti és társadalmi fejlődés, haladás záloga.

Tovább

Az önazonosság lehetőségei

Palya Bea előadóművész beszél a valóság és a mese kapcsolatáról, az önkísérletekről, az élet és halál összefüggéseiről.

Tovább