Gyógyíthatatlan vagy rossz kórjóslatú betegek felvilágosítása, ellátása címmel oktatja az egészségügyi szakdolgozókat dr. Domján Andrea jogász, vezető ápoló az Interakció az Egészségügyben című modul keretében a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum egészségügyi szakdolgozóknak szervezett OKJ-s képzésein.

Közel száz aneszteziológus és intenzív terápiás szakápoló, sürgősségi szakápoló, műtőtechnikus, műtősnő és endoszkópos szakápoló tanul a régióból a tanfolyamokon, mindegyikük hallgatja az említett modult, mely pedagógiai, jogi, szociológiai, etikai ismereteket nyújt.

Talán az egyik legfontosabb etikai kérdés a gyógyíthatatlan, haldokló betegek ellátása. Ez minden szakdolgozót érint, mint a születés, a halál is az élet szükségszerű velejárója – mondta dr. Domján Andrea, a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) Reumatológia Tanszék vezető ápolója. – A beteg gondozása során tisztában kell lennünk, tudja-e a vagy nem a beteg, hogy gyógyíthatatlan? Vannak, akik tudják és a vallás felé fordulnak. Nekik lelki vezetőt kell biztosítani s nem szabad tőlük elvenni a túlvilágban való hitet. Mások nem tudnak betegségükről és nem is akarnak tudni. Velük szemben a jótékony (kegyes) hazugságot érdemes alkalmazni. Már Hippokratész is élt ezzel, így nem vette el a beteg gyógyulásba vetett reményét, s nem is ártott vele. Ugyanis a remény elvesztése mély depresszióhoz, esetleges öngyilkossághoz vezethet. Az ápoló feladata, hogy megnyugtassa a beteget s a jövőbe tekintsen vele együtt.

- Hogyan tudja a szakdolgozó lelkileg megkönnyíteni a beteg mindennapjait?

Az esetek 70 százalékában a beteg mellett van a családja. Ha nincs, az ápoló beszélget vele, de az nem olyan közvetlen, mintha családtagjaival beszélgetne. A betegek visszaemlékezéseiben megszépül a múlt, fényképeket mutatnak házukról, kertjükről, munkájukról, unokáikról, fiatalkori önmagukról. A beszélgetést nem szabad elutasítani, rá kell szánni tíz percet a fotókra, hiszen a beteg készült erre, otthon összeválogatta a fotókat és örül, hogy megmutathatja valakinek.

dr. Domján Andrea

---

- Milyen tapasztalatai vannak a gyógyíthatatlan betegnek a halálhoz való viszonyáról?

Hét évig dolgoztam a DEOEC Onkológiai Tanszékének fekvőbeteg osztályán, több beteget végig kísértem a halálhoz vezető úton. A mindennapokban is tapasztaltam a Kübler-Ross féle meghalás elmélet stádiumait. A halálhoz vezető úton az első a tagadás, elutasítás: - Ezek nem az én leleteim! Elcserélték a leleteimet! – mondja kétségbeesetten a beteg. Aztán dühös lesz az egész világra. – Miért pont én? – kérdezi. Ez a düh, agresszió érheti a szakdolgozókat is, de fontos, hogy türelemmel viseltessenek a beteg iránt. Az alkudozás a betegség következő stádiuma. Ha vallásos a beteg alkudozik istennel: - Csak még a lányom érettségijét hadd éljem meg! Más a tudományban hisz s mindenféle terápiát elvállal. Ebben a szakaszban átmenti optimizmus jellemző, akár hívő, akár ateista. A következő fázisban depresszióssá válik, mély reménytelenségbe esik, nem ritka az öngyilkosság, illetve az öngyilkossági kísérlet sem. Az utolsó fázis a betegségbe való beletörődés. Ezzel párhuzamosan a beteg családja minden gyógymódot felkutat, orvostól kuruzslóig hordja a beteget. A beteg közönyösen tűri ezt, nem hisz a gyógymódokban, mert megértette, hogy gyógyíthatatlan, tudatában van halálos betegségének.

- Sokszor megkérdezik a betegek, hogy mennyi idejük van még hátra? Hogyan lehet erre a kérdésre válaszolni?

A beteg állapotáról, betegségének kimeneteléről való tájékoztatás mindig a kezelőorvos feladata, persze a beteg és hozzátartozók rendszerint a szakdolgozókat is megkérdezik. A szabályok szerint a szakdolgozó nem adhat felvilágosítást, de ha kérdezik, választ várnak, így hát válaszolni kell. Alapelv, hogy nem szabad hazudni és mindig csak egy keveset tanácsos mondani: - Sok mindentől függ, például attól, hogy bírja a kezelést, milyenek lesznek a labor eredményei. Konkrét időpontokat, dátumokat semmilyen körülmények között nem szabad közölni. A beteg amúgy is felfokozott tudtaállapotban van, s nem biztos, hogy a választ kerek egészként értelmezi, lehet, hogy csak kiragad belőle valamit, amit hallani szeretne. A haldokló betegek ellátása során nélkülözhetetlen az empátia, a szeretet, az együttérzés és az ember tisztelete. Ezek szerint az elvek szerint kell válaszolni.
Előfordult, hogy a hozzátartozó jött látogatni a beteget, s benézve a kórterembe (ahol még előző nap feküdt), nem találta az ágyán. A rémülten és rosszat sejtő hozzátartozó az osztályon dolgozó nővért kérdezi először: - Hol van a szerettem? Nagyon nehéz ilyenkor azt mondani: -pillanat türelmet, hívom az orvost! Ő is tudja, én is tudom, hogy mit fog mondani az orvos… S amíg a hozzátartozó vár, biztosra veszi, hogy valami nagy baj van, s lelkileg felkészül rá. Az orvos közli vele az elhalálozás tényét, őszintén, komolyan, a szemébe nézve mondja meg, részvétet nyilvánít. Hivatalosan előkészíti az elhunyt dokumentációit, elmondja, hogy mi a hozzátartozó teendője a kórházi ügyek rendezésére.

- Mi volt a legnehezebb a haldokló betegekkel végzett munkája során?

Végignézni, hogy mivé lesz egy jó állapotban lévő beteg évek alatt, hogyan fogy el teste, hogyan huny ki a szeméből a fény, hogyan lesz kedvetlen, mosolytalan. Talán azokon az osztályokon dolgozóknak könnyebb, ahol nem alakul ki hosszú ideig tartó, személyes kapcsolat a betegekkel. Bár azt hiszem haldokló beteget ellátni, ápolni mindenhol nehéz, embert próbáló feladat

- Hogyan lehet feldolgozni a nap mint nap látott halált?

Minden egészségügyi szakdolgozónál előfordulhat a kiégés szindróma. Az onkológiai tasnzéken dolgozó pszichiáter nagyon barátságos, segítőkész minden dolgozóval, bárki fordulhat hozzá problémájával. S szinte minden szakdolgozónak van családja, támogató baráti kapcsolatai, akik körében kikapcsolódhat, feltöltődhet. Emellett az éves szabadság is jó lehetőséget biztosít a regenerálódásra s jó stresszoldó a rendszeres sportolás és a nagy kedvvel űzött hobbi is.

eLitMed; Császi Erzsébet

Könyvajánló:

2011 tavaszán a Literatura Medica Kiadó gondozásában jelenik meg a PÁRBESZÉD A HALÁLRÓL - AZ EUTANÁZIA A JOGREND PEREMÉN című, bővített magyar és német nyelvű konferenciakötet


dr. Filó Mihály szerkesztésében.

A hiánypótló mű az eutanázia kérdéskörét hazánkban eddig egyedülálló szakmai összefogás,az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 2010-ben megrendezett "Az emberhez méltó halál" című nemzetközi konferencia alapján tárgyalja, több tudományágat is felölelve. A két kötet az előadások alapján született magyar és német nyelvű tanulmányokat tartalmazza.

A kiadvány ezen a hyperlinken megrendelhető.


Kapcsolódó anyagok:

Élet az utolsó pillanatig


Szakmai áttörés küszöbén


Lélekvándorlás és eutanázia


LAM (Lege Artis Medicinae) - 2001; 11(6-7) Ápolók és medikusok halállal és haldoklással kapcsolatos attitűdje


LAM (Lege Artis Medicinae) - 2001; 11(2) "Kellene, aki megfogná a haldokló kezét!"


A haldokló betegeket kísérő személyzet mentálhigiénéje A kiégés és a pszichés terhek csökkentésének lehetőségei


LAM (Lege Artis Medicinae) - 2006; 16(4) A kiégés jelensége az orvosi hivatásban


Lukrécia öngyilkossága


"El tudom hordozni"

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

A nyomor bugyraiban

Jól fizető állását önkéntes munkára cserélte - Nyomor közeli élmények a szabadságért cserébe

Tovább

Borderline és stigmatizáció

Dr. Ratkóczi Éva személyközpontú- és kognitív-viselkedésterápiás kiképző pszichoterapeutát kérdeztük a borderline személyiségzavar megjelenítésének jellemzőiről.

Tovább

Húsz év a tehetségekért

A tehetség minden téren egyik legfőbb kincsünk. Az egész oktatási folyamatban jelen kell, hogy legyen az idevágó figyelem. A tudományos művészeti és társadalmi fejlődés, haladás záloga.

Tovább

Az önazonosság lehetőségei

Palya Bea előadóművész beszél a valóság és a mese kapcsolatáról, az önkísérletekről, az élet és halál összefüggéseiről.

Tovább