• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 113.3 kbyte )

• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 113.3 kbyte )

A hypertoniás betegek túlnyomó többségének (70-80%) a magas vérnyomás mellett további kockázati tényezői is vannak: gyakori a zsír- és cukoranyagcsere károsodása, az elhízás és a dohányzás. Több rizikófaktor egyidejű jelenléte esetén az egyes rizikófaktorok okozta relatív kockázatnövekedés nem additív, hanem multiplikatív módon jelentkezik. Az ASCOT tanulmány óta evidencia, hogy statinterápia indokolt minden olyan hypertoniás beteg esetében, akinek >2,5 mM/l az LDL-koleszterin-szintje, és legalább közepes a cardiovascularis kockázata (a SCORE-modell szerinti kockázat >3%). A felmérések szerint a mindennapi gyakorlatban azonban a hypertoniás és dyslipidaemiás betegek csekély hányada éri el mind a vérnyomás-, mind a lipidcélértékeket. Ennek egyik oka, hogy a határérték- eltéréseket és így azok kockázatnövelő hatását a kezelés megtervezése során az orvosok kevésbé veszik figyelembe, illetve a betegek részéről csekély a terápiás adherencia és perzisztencia. Az újabb vizsgálatok szerint ezek igen jelentősen javíthatók, amennyiben a vérnyomás- és lipidszintcsökkentő kezelést egyidejűleg, kettős hatású készítménnyel indítják meg.

Kulcsszavak

hypertonia, cardiovascularis kockázat, amlodipin-atorvastatin fix kombináció

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás
• Üzenet küldése szerkesztőnek

 

Több cardiovascularis rizikófaktor kombinációs kezelésének haszna és az egytablettás forma további előnye

A Framingham cardiovascularis epidemiológiai vizsgálat tárta fel elsőként, hogy a fő rizikófaktoroknak milyen jelentőségük van a leendő cardiovascularis események kialakulása szempontjából. Arra is fény derült, hogy amennyiben több kockázati tényező párhuzamosan, együtt van jelen, akkor az egyedi tényezők fennállásakor észlelhető abszolút rizikóértéknek nem a számtani összegződése, hanem általában ennek többszöröse jelentkezik.

Tovább

A nátrium-glükózkotranszportergátlók: új gyógyszercsoport kerülhet a diabetológusok fegyvertárába

A diabetológus célja, hogy olyan antidiabetikumokat használjon, melyek a vércukorszint- csökkentésen túlmenően mérséklik az inzulinrezisztenciát, testsúlycsökkentő hatásuk van, és lehetőleg nem okoznak hypoglykaemiát, valamint nem károsítják a pancreas β-sejtjeit.

Tovább

Diabeteses láb szindróma: patomechanizmus, klinikai kép, korszerű terápia, megelőzés

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegség jellegzetes, idült szövődménye, kialakulására mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben számíthatunk, elsősorban hosszú betegségtartam és tartósan rossz anyagcserehelyzet esetén. A patomechanizmusban döntően a neuropathia diabetica, kisebb részben a vascularis érintettség játszik szerepet.

Tovább

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát.

Tovább