• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 94.6 kbyte )

• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 94.6 kbyte )

A hazánkban túlnyomó többségben lévő 1. genotípusú krónikus C-vírus-hepatitisben, a napjainkban alkalmazható leghatékonyabb pegilált interferon (pegIFN) és ribavirin kombinációjával csak körülbelül 50%-ban érhető el tartós virológiai remisszió. Így folyamatosan növekszik az első kezelésre nem reagáló betegek száma. Az elmúlt 15 évben egyre hatékonyabb kezelési formák jelentek meg, de most néhány évig nem várható új gyógyszer. A betegség esetleges progressziójának megelőzése szempontjából egyre nagyobb az igény az ismételt kezelésre. Az újabb kezelés indikációjának felállításához ismerni kell az előző kezelés részleteit. Nagyon alaposan elemezni kell az alkalmazott gyógyszerek dózisát, a dóziscsökkentéseket és azok okait, a virológiai válasz kinetikáját, a beteg együttműködési készségét, az összes korrigálható és nem korrigálható faktort. Amennyiben pegIFN-ribavirin kombinációra a beteg már korábban nonreszponder volt, úgy csak akkor érdemes ismételni a kezelést, ha korrigálható tényező deríthető ki. A megismételt kezelés esetén általában a terápia meghosszabbítása, illetve a korábbinál magasabb ribavirindózis alkalmazása vezethet tartós virológiai remisszióhoz. Az ismételt kezelések esetén optimális körülmények között 10-30%-os arányú tartós vírusválasz érhető el. Mivel ez jelentősen elmarad az első kezelés globális eredményétől, mindent meg kell tenni, hogy az első kezelés minél hatékonyabb legyen. Azoknál a betegeknél, akiknél tartós vírusválasz nem érhető el, felmerül a fenntartó kis dózisú interferonkezelés, de ennek egyértelmű hatékonysága még bizonyításra vár. További reményt adhatnak a jelenleg kifejlesztés alatt álló gyógyszerek.

Kulcsszavak

krónikus C-vírus-hepatitis, nem reagálók, ismételt kezelés, fenntartó kezelés

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás
• Üzenet küldése szerzőnek

 

Beültethető loop recorder a ritkán jelentkező ájulásos rosszullétek megelőzésére

Az ájulásos rosszullétek előfordulása az életkorral jelentősen növekszik. Általában 6,2 ájulással lehet számolni 1000 betegévre, ami azt jelenti, hogy nem ritka jelenségről van szó. A rosszullét lehet ártalmatlan, aminek nincsen komoly prognosztikai jelentősége, míg más esetekben a hirtelen szívhalál előjele.

Tovább

Roma daganatos betegek betegségképe és egészségügyi ellátással kapcsolatos attitűdjei

A rákbetegséggel való szembesülés kortól, nemtől és kultúrától függetlenül megrázó, traumatikus élmény. Testileg-lelkileg megterheli a beteget és környezetét egyaránt, s a kiváltott érzelmi állapotok torzíthatják a percepciót és a mentális funkciókat is.

Tovább

Fulvesztrant az emlőrák késői stádiumában

A 63 éves nőbeteg távolabbi anamnézisében tonsillectomia, cholecystectomia, abdominalis hysterectomia szerepel. 2006 májusában indult kivizsgálása a jobb emlőben lévő fájdalmatlan, tapintható rezisztencia miatt. A mammográfia a jobb emlő külső kvadránsainak határán 17×14 mm-es, tumorra gyanús képletet írt le. A finomtű-aspirációs citológia eredménye: C5.

Tovább

Önálló inzulindózis-titráció 2-es típusú cukorbetegségben: teher vagy megoldás?

Megfigyeléses vizsgálatok igazolják, hogy a rutin diabetesgondozás keretein belül is elérhető akár 1,3%-os HbA1c-csökkenés hosszú hatású bázis inzulinanalóg bevezetésének eredményeként. A szoros diabetológiai kontroll mellett alkalmazott inzulintitrációs algoritmus segítségével saját betegeink esetében is hasonló eredményre juthatunk.

Tovább