• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 220.4 kbyte )

• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 220.4 kbyte )

A jelentős morbiditással járó súlyos asthma bronchiale az asthmás betegpopuláció viszonylag kis hányadát érinti, akiknek a kezelése ugyanakkor különös figyelmet és innovatív kezelési formák bevezetését igényli. Bár az asthmabetegséget reverzíbilis légúti obstrukció jellemzi, a betegség súlyosabbá válásával az obstrukció bizonyos mértékig rögzül és szteroidrezisztencia alakul ki. Ezen asthmafenotípusok hátterében légúti remodelling áll. A nagy adagú inhalációsszteroid-terápia ellenére is tünetes, súlyos allergiás asthmás betegek kezelésében hatékony lehet az immunglobulin-E ellen kifejlesztett omalizumab. Súlyos, krónikus asthmában fokozott tumornekrózisfaktor- α-produkció mérhető, amely magyarázhatja a szteroidrezisztenciát. Az anti-TNF entanercept javította az asthmakontrollt, és egyidejűleg mérsékelte a bronchialis hiperreaktivitást. Újabb asthmagének meghatározása, mint az ADAM33 is, további terápiás célpontok felismerését jelentheti, majd olyan kezelési formák bevezetését, amelyek nem egyszerűen hörgőtágító vagy gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek, hanem módosíthatják az asthma természetes lefolyását és helyreállíthatják a remodelling okozta légúti elváltozásokat.

Kulcsszavak

súlyos asthma bronchiale, légúti remodelling, desintegrin és metalloproteáz 33, anti-IgE, omalizumab, tumornekrózis-faktor, etanercept, új terápia

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás
• Üzenet küldése szerzőnek

 

Több cardiovascularis rizikófaktor kombinációs kezelésének haszna és az egytablettás forma további előnye

A Framingham cardiovascularis epidemiológiai vizsgálat tárta fel elsőként, hogy a fő rizikófaktoroknak milyen jelentőségük van a leendő cardiovascularis események kialakulása szempontjából. Arra is fény derült, hogy amennyiben több kockázati tényező párhuzamosan, együtt van jelen, akkor az egyedi tényezők fennállásakor észlelhető abszolút rizikóértéknek nem a számtani összegződése, hanem általában ennek többszöröse jelentkezik.

Tovább

A nátrium-glükózkotranszportergátlók: új gyógyszercsoport kerülhet a diabetológusok fegyvertárába

A diabetológus célja, hogy olyan antidiabetikumokat használjon, melyek a vércukorszint- csökkentésen túlmenően mérséklik az inzulinrezisztenciát, testsúlycsökkentő hatásuk van, és lehetőleg nem okoznak hypoglykaemiát, valamint nem károsítják a pancreas β-sejtjeit.

Tovább

Diabeteses láb szindróma: patomechanizmus, klinikai kép, korszerű terápia, megelőzés

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegség jellegzetes, idült szövődménye, kialakulására mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben számíthatunk, elsősorban hosszú betegségtartam és tartósan rossz anyagcserehelyzet esetén. A patomechanizmusban döntően a neuropathia diabetica, kisebb részben a vascularis érintettség játszik szerepet.

Tovább

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát.

Tovább