Brian Deer ahogy az MMR botrányról szóló cikksorozatának harmadik, befejező cikkéhez ért, leírja a 2004-es év történéseit, amikor először adott hangot aggodalmának, Richard Horton-nak, a Lancet szerkesztőjének Andrew Wakefield kutatásával kapcsolatban. Richard Horton ahelyett, hogy Deer várakozása szerint vizsgálatot kért volna, gyorsan továbblépett Wakefield-del, a társszerzőivel és a hivatalos intézetükkel, hogy nyilvánosan megcáfolják egy kivételével Deer állításait. 6 év és nagyjából 6millió font költség után, az Általános Orvosi Tanács az összes álltást igaznak találta.

Harvey Marcovitch a hozzászólások rovatban felteszi a kérdést ismét, hogy miért tartott ilyen sokáig Wakefield szélhámosságának (doi:10.1136/bmj.d284) tisztázása. Összeveti más, nagy horderejű tudományos félrevezetések esetével, melyeknél mindössze egy évbe, vagy annál kevesebbe került eljutni a botránytól a szégyenig. Deer cikke újabb adalék a nagy kirakósban. Wakefield ügye kapcsán nem szabadott volna hátradőlni. Hivatalos források (a sajtó és az intézet) biztosították a Szerkesztőséget, hogy vizsgálattal tisztázódtak a Wakefield elleni vádak. Viszont, ahogyan az információ szabadságáról szóló rendeletnek köszönhetően feltárt dokumentumok tanúsítják, nem volt hiteles vizsgálat, csupán egy 48 órás „zavarkeltés” annak érdekében, hogy a hitelességüket megvédjék és lejárassák a történetet.

Nehéz elkerülni azt a következtetést, hogy ezáltal intézményi és szerkesztőségi szinteken történt megvezetés, és ennek következményei beláthatatlanok. Deer első két cikkének erőteljes médiavisszhangja alapján egyértelmű Wakefield Egyesült Királyságon túli (USA, Oroszország és más ország) befolyásának ténye. Ennek a befolyásnak a kiterjesztése túlnyomórészt 2004 utánra tehető. A nemzetközi szintű károkat mérsékelhették volna hamarabb tett meghatározó lépések.

Az intézmények nevében nyilatkozó UCL egészségügyért és kutatásért felelős helyettes elöljárója szerint azok a hibák, melyek ezen ügy kapcsán felmerültek, megsürgették a kutatásokkal kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatát. A Lancet ez idáig nem nyilatkozott. Az Etikus Publikációk Bizottsága megfontolása alá vonta, hogy szakítson a szerkesztők munkájára vonatkozó kódexszel, pontosabban a kódex 2005-ös bevezetése óta megjelent részeivel (http://publicationethics.org/code-conduct).

Milyen lépéseket kellene a tudományos világnak tenni annak tükrében, amit Andy Alaszewszki „modern tragédiának” nevezett el? (How campaigners and the media push bad science) Egyik fontos feladat, hogy az autizmussal kapcsolatos kutatásokban előrelépés történjen. Ezen betegség valódi okainak és lehetséges gyógymódjainak pontosabb megértése nélkül azok a szülők, akiknek szembesülniük kell ezzel a szörnyű és tisztázatlan tapasztalattal, folyamatosan válaszokat fognak várni Wakefield-től és a hozzá hasonlóktól.

Douglas Opel és kollégái szerint azt is tüzetesen meg kell vizsgálni és átgondolni, hogy mi vezetett odáig, hogy a kutatási ágazat köreiben hasonló dolgok történhettek. Mielőbb szükség van hathatós intézkedésekre az Egyesült Királyságban, hogy a kutatási ágazat hitele biztosítva legyen. Az egészségügyi szervezet és sikeres kormányok is folyamatosan kudarcot vallottak azon a téren, hogy a kutatási ágazatban lévő igazgatási hibákat kiküszöböljék. A legnagyobb lépés, amit idáig sikerült elérni, a megelőző botrányok és a BMJ nyomása ellenére, hogy a Lancet és egyéb szervezetek 2006-ban létrehozták az Egyesült Királyság Hiteles Kutatásokért Irodáját. Marcovitch kifejti, hogy a megbízott hatalom hiányánál fogva, az iroda súlyos csalódás, és mára elvesztette jelentőségét létrehozása. Más országokban vannak törekvések, amit az Egyesült Királyság is magáévá tehetne.

Az Amerikai Hiteles Kutatások Irodája fel van hatalmazva, hogy közpénzekből finanszírozott kutatások esetén az állítólagos szabályszegések intézményi vizsgálatát ellenőrizze. A szakma szívesen fogadja Michael Rawlins elkötelezettségét egy új egészségügyi kutatásokkal kapcsolatos képviselet felállítása iránt. Ez a jelentés viszont nem tér ki részletesen a kutatások hitelességére. Ha a képviselet valóban közcélokat hivatott szolgálni, törvényes jogai közé beépíti a kutatási hibákra vonatkozó vizsgálati jogot.


Forrás BMJ 2011;341:d378

Szemlézte: dr. Pásztor Viktória, eLitMed.hu

Kapcsolódó anyagok: LAM (Lege Artis Medicinae)- 2011; 21 (01) Szellemírók vagy szellemirtók? Az orvostudományi publikálás etikájáról, a szerzők, szerkesztők és szponzorok felelősségéről



LAM (Lege Artis Medicinae) - 2011; 21 (01) Publikációs etika: a pénzügyi érdekkonfliktusok szabályozása az orvosi folyóiratokban


Magas a korrupcióval szembeni toleranciaszintünk

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Cselló és sclerosis multiplex

Jacqueline du Pré életének, sikerének és tragédiájának meghatározói

Tovább

A valóság nem létezik: placebo

Az elme és a test; a szellem és az anyag viszonya az emberiség egyik alapvető kérdése.

Tovább

Bérrabszolgaság és depresszió

Az MPT soproni vándorgyűlésén elhangzott előadása kapcsán Frecska Ede professzort a depresszió evolúciós-kulturális dimenziójáról kérdeztük.

Tovább

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Tovább