A Centrál Színház nagysikerű előadása, a Mégis kinek az élete? után orvosok és színészek vitatták meg az eutanázia napjainkban is folyamatosan vihart kavaró kérdéseit 2011. december 7-én.



A Semmelweis Egyetem HuMánia Pályaszocializációs Műhely szervezésében létrejött beszélgetésben a színészek személyes érintettségét kutatták e témához. Az orvosnak készülő fiatalok fő feladatuknak tekintik az emberre odafigyelő és halló gyógyítót, a személyességet. Az elitmed.hu jelen volt e néhol zavarba ejtő, sok intim pillanatot létrehozó esten.

eLitMed.hu



Könyvajánló:

Párbeszéd a halálról - Az eutanázia a jogrend peremén

Kulcsszavak

eutanázia, hospice, palliatív ellátás, medikalizáció

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Az élet álom és improvizáció - Álomszínház

Parádi József pszichiáter, pszichoterapeuta beszél az álmokról mint életünk racionalitáson túl lévő jelzéseiről, a szorongásos álmok hasznáról, a szenoi nép tanításairól, a normalitás embertelenségéről, az Álomszínház gyakorlatáról, s arról, hogy mielőtt betegeinek felírt volna egy gyógyszert, kipróbálta magán...

Tovább

Bérrabszolgaság és depresszió

Az MPT soproni vándorgyűlésén elhangzott előadása kapcsán Frecska Ede professzort a depresszió evolúciós-kulturális dimenziójáról kérdeztük.

Tovább

Pszichiátria és medikalizáció A pszichiatrizálás okai

A pszichiatrizálás szakaszai A XX. században, a pszichiátriai betegség határainak a kitolásával természetesen a betegek száma is folyamatosan nőtt. A XIX. században a pszichiátria illetékességi körébe főképpen a pszichotikus betegek tartoztak, a XX. század elején ez kiegészült a neurotikus betegekkel, a XX. század második felében pedig számos olyan tünetet is pszichiátriai betegségnek kezdtek tekinteni, amelyeket korábban nem tekintettek volna annak

Tovább

MEDIKALIZÁCIÓ A női test medikalizációja Nőnek lenni betegség

A viktoriánus éra „nőkérdése” Otto Weininger híres és hírhedt művében, a Nem és jellemben a következőképpen foglalja össze a nő jelentőségét az univerzumban: „A nőknek nincs egzisztenciájuk és nincs esszenciájuk; ők nincsenek, ők semmik. Az emberiség férfiként vagy nőként jelenik meg, valamiként vagy semmiként. [...] A nőnek nincs viszonya az ideához, sem nem állítja, sem nem tagadja azt; sem nem morális, sem nem antimorális; matematikai nyelven szólva, a nőnek nincs jele; a nő céltalan, sem nem jó, sem nem rossz, nem angyal és nem ördög [...] a nő éppen annyira nem morális, mint ahogy nem logikus. De minden egzisztencia morális és logikus egzisztencia. Így a nőnek nincs egzisztenciája.”

Tovább