TARTALOM

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2011;21(04)


 


A halogenizáció és a szteroidhatás


A halogenizáció és a szteroidhatás
Nagy Nikoletta, Kemény Lajos

 
A bőrgyógyászatban használatos lokális gyulladáscsökkentők közül a szteroidok alkotják az egyik leggyakrabban használt csoportot. A mindennapi gyakorlatban nehezíti a lokális szteroidkészítmény kiválasztását, hogy mintegy 30 különböző hatóanyag- tartalmú lokális szteroid mintegy 50 különböző formájú externája áll rendelkezésre. Az alkalmazott lokális szteroidkészítmény kiválasztását számos szempont befolyásolja: Azoknak a lokális szteroidkészítményeknek az alkalmazása javasolt, amelyek a jó hatáserősség mellett is kedvező mellékhatásprofillal rendelkeznek, jó penetrációs képességük révén a bőr mélyebb rétegeire is kifejtik hatásukat, de a szisztémás felszívódásuk minimális, ezért lokális alkalmazás esetén sem gátolják jelentős mértékben a hypothalamus-hypophysis- mellékvesekéreg tengelyt. A lokális szteroidkészítményeknek ezeket a tulajdonságait a szteroidalapváz különböző pontjainak kémiai modifikációi határozzák meg. A hatékonyság, biztonságosság, tolerálhatóság és a kockázat/haszon arány szempontjából a halogénezett szteroidexternák összességében jobbak, mint a nem halogénezettek. A halogénezett externák közül is különös tekintettel a flutikazon propionátra, a mometazon furoátra és a klobetazol propionátra, amelyek a legmegfelelőbb, helyileg alkalmazott, nagyon hatékony, illetve szuperhatékony, halogénezett szteroidexternáknak bizonyultak.

Kulcsszavak

lokális szteroid, kémiai modifikáció, halogénezett szteroid

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Több cardiovascularis rizikófaktor kombinációs kezelésének haszna és az egytablettás forma további előnye

A Framingham cardiovascularis epidemiológiai vizsgálat tárta fel elsőként, hogy a fő rizikófaktoroknak milyen jelentőségük van a leendő cardiovascularis események kialakulása szempontjából. Arra is fény derült, hogy amennyiben több kockázati tényező párhuzamosan, együtt van jelen, akkor az egyedi tényezők fennállásakor észlelhető abszolút rizikóértéknek nem a számtani összegződése, hanem általában ennek többszöröse jelentkezik.

Tovább


A nátrium-glükózkotranszportergátlók: új gyógyszercsoport kerülhet a diabetológusok fegyvertárába

A diabetológus célja, hogy olyan antidiabetikumokat használjon, melyek a vércukorszint- csökkentésen túlmenően mérséklik az inzulinrezisztenciát, testsúlycsökkentő hatásuk van, és lehetőleg nem okoznak hypoglykaemiát, valamint nem károsítják a pancreas β-sejtjeit.

Tovább


Diabeteses láb szindróma: patomechanizmus, klinikai kép, korszerű terápia, megelőzés

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegség jellegzetes, idült szövődménye, kialakulására mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben számíthatunk, elsősorban hosszú betegségtartam és tartósan rossz anyagcserehelyzet esetén. A patomechanizmusban döntően a neuropathia diabetica, kisebb részben a vascularis érintettség játszik szerepet.

Tovább


A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát.

Tovább


A halogenizáció és a szteroidhatás