TARTALOM

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2011;21(08-09)


 


Az inzulinkezelés fejlődése az inzulin felfedezésétől az analóg inzulinokig


Az inzulinkezelés fejlődése az inzulin felfedezésétől az analóg inzulinokig
Káplár Miklós, Paragh György

 
Az inzulin felfedezése mérföldkövet jelentett a cukorbetegség kezelésében. A kezdetben rendelkezésre álló állati (sertés-, illetve marha-) inzulinokat a humán készítmények váltották fel, napjainkban pedig legkiterjedtebben az analóg inzulinokat alkalmazzuk. Az inzulinkészítmények számának növekedése és minőségi javulása mellett a kezelési rezsimek fejlődése is szembetűnő, amely az orális antidiabetikus kezelés este egyszer adott bázisinzulinnal történő kiegészítésétől a napi négy-öt szúrással járó intenzifikált kezelésig terjed. A szerzők az inzulinkészítmények főbb tulajdonságait, valamint a gyakrabban alkalmazott inzulinkezelési rezsimeket tekintik át, szem előtt tartva azok elméleti és a klinikai vizsgálatok által igazolt előnyeit. Röviden említik az adott betegre vonatkozó inzulinkezelési forma kiválasztásának fontosabb szempontjait, továbbá utalnak az inzulinkezelés és a karcinogenitás összefüggésére.

Kulcsszavak

analóg inzulinok, inzulinkezelési rezsimek, hypoglykaemia, biztonságosság

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Több cardiovascularis rizikófaktor kombinációs kezelésének haszna és az egytablettás forma további előnye

A Framingham cardiovascularis epidemiológiai vizsgálat tárta fel elsőként, hogy a fő rizikófaktoroknak milyen jelentőségük van a leendő cardiovascularis események kialakulása szempontjából. Arra is fény derült, hogy amennyiben több kockázati tényező párhuzamosan, együtt van jelen, akkor az egyedi tényezők fennállásakor észlelhető abszolút rizikóértéknek nem a számtani összegződése, hanem általában ennek többszöröse jelentkezik.

Tovább


A nátrium-glükózkotranszportergátlók: új gyógyszercsoport kerülhet a diabetológusok fegyvertárába

A diabetológus célja, hogy olyan antidiabetikumokat használjon, melyek a vércukorszint- csökkentésen túlmenően mérséklik az inzulinrezisztenciát, testsúlycsökkentő hatásuk van, és lehetőleg nem okoznak hypoglykaemiát, valamint nem károsítják a pancreas β-sejtjeit.

Tovább


Diabeteses láb szindróma: patomechanizmus, klinikai kép, korszerű terápia, megelőzés

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegség jellegzetes, idült szövődménye, kialakulására mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben számíthatunk, elsősorban hosszú betegségtartam és tartósan rossz anyagcserehelyzet esetén. A patomechanizmusban döntően a neuropathia diabetica, kisebb részben a vascularis érintettség játszik szerepet.

Tovább


A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát.

Tovább


Az inzulinkezelés fejlődése az inzulin felfedezésétől az analóg inzulinokig