TARTALOM

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2002;12(6-7)


 


Az újravérzés prognosztizálása a felső gastrointestinalis traktus peptikus fekélyeinek vérzése esetén


Az újravérzés prognosztizálása a felső gastrointestinalis traktus peptikus fekélyeinek vérzése esetén
Ondrejka Pál

 
A felső gastrointestinalis traktusból származó vérzések közel 50%-át ma is a peptikus fekélyekből származó vérzések teszik ki. Míg a peptikus fekélyek miatt végzett elektív műtétek száma gyakorlatilag nullára csökkent az elmúlt évtizedben, addig a betegség szövődményei - így elsősorban a vérzések - miatt továbbra is gyakran kényszerülünk műtét végzésére. A fekélyvérzések jelentős része spontán csillapodási hajlamot mutat, azonban nagy százalékban következik be újravérzés. E betegcsoport jelenti a legtöbb problémát, kezelésük a legnehezebb, a műtéti esetek nagy része is közülük kerül ki. Ez a tény indokolja azokat a törekvéseket, hogy az újravérzés szempontjából leginkább veszélyeztetett betegeket előre ki tudjuk választani. Ilyen lehetőség a módosított prognosztikai táblázat, a Baylor Bleeding Score, amelynek segítségével jó eséllyel prognosztizálható az újravérzés, és egy esetleges korai elektív műtéttel elkerülhetővé válik a nagy mortalitású, ismételt vérzés idején végzett sürgős műtét. A fekélyvérzés kezelése során az endoszkópos módszerek előnyt élveznek. A legelterjedtebb vérzéscsillapító eljárás a különböző szerek injektálása, de jól használhatók a hőhatáson alapuló eljárások, az argon plazmakoagulálás vagy a haemoclip is. A műtéti megoldások közül az agresszív eljárások, a reszekciók hoznak jobb eredményeket. Minden módszert célszerű kiegészíteni konzervatív gyógyszeres kezeléssel, amely ma egyértelműen a parenterálisan adott protonpumpagátló szer.

Kulcsszavak

gastrointestinalis vérzés, peptikus fekély, újravérzés prognosztizálása, fekélyvérzés kezelése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Több cardiovascularis rizikófaktor kombinációs kezelésének haszna és az egytablettás forma további előnye

A Framingham cardiovascularis epidemiológiai vizsgálat tárta fel elsőként, hogy a fő rizikófaktoroknak milyen jelentőségük van a leendő cardiovascularis események kialakulása szempontjából. Arra is fény derült, hogy amennyiben több kockázati tényező párhuzamosan, együtt van jelen, akkor az egyedi tényezők fennállásakor észlelhető abszolút rizikóértéknek nem a számtani összegződése, hanem általában ennek többszöröse jelentkezik.

Tovább


A nátrium-glükózkotranszportergátlók: új gyógyszercsoport kerülhet a diabetológusok fegyvertárába

A diabetológus célja, hogy olyan antidiabetikumokat használjon, melyek a vércukorszint- csökkentésen túlmenően mérséklik az inzulinrezisztenciát, testsúlycsökkentő hatásuk van, és lehetőleg nem okoznak hypoglykaemiát, valamint nem károsítják a pancreas β-sejtjeit.

Tovább


Diabeteses láb szindróma: patomechanizmus, klinikai kép, korszerű terápia, megelőzés

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegség jellegzetes, idült szövődménye, kialakulására mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben számíthatunk, elsősorban hosszú betegségtartam és tartósan rossz anyagcserehelyzet esetén. A patomechanizmusban döntően a neuropathia diabetica, kisebb részben a vascularis érintettség játszik szerepet.

Tovább


A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát.

Tovább