Amennyiben a cikk nemcsak a fulvesztrant - tagadhatatlan - hatásosságának demonstrálására szolgál, hanem valóban a csontáttétek megítélésének kérdéseivel foglalkozik, érdemes felidézni a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumours) csontáttéteke vonatkozó előírását:
"A csontáttétek mérése nem alkalmas a hagyományos röntgenfelvétel, a csont-szcintigram és a PET vizsgálat, ezekkel csak a léziók meglétének vagy hiányának igazolása elfogadható. A lytikus vagy kevert áttétek esetén a lágyrész-komponens mérete CT vagy MR segítségével határozható meg, ha egyébként megfelelnek a mérhető léziók feltételeinek; az osztoplasztikus elváltozások minden esetben nem-mérhetőnek tartandók."
Ebből következően a probléma ismert, és a mindennapos gyakorlatban kezelhető: Amennyiben új laesiók jelentkeznek, azok progressziónak tartandók, a mérhető komponens méretváltozása szabályozott, de a csontszerkezet eltéréseit valóban óvatosan kell kezelni. Klinikailag hangsúlyozni szükséges azt is, hogy egyes - nem onkológiával foglalkozó - kollégák tévhite ellenére a csontokban levő áttét oszteoplasztikussá válása, vagy a mésztartalom további fokozódása nem azonos a csontoknak az ép csontszerkezetnél "még stabilabbá és erősebbé" válásával, mivel a mészlerakódás által fokozott sugárelnyelő képességű csontáttétben a terhelésnek megfelelő csontgerendázat helyett "rigid" területet alakul ki, mely (bár a lytikus formánál ritkábban következik be patológiás fractura), messze nem teljes értékű csont,s így az életmódi tanácsok adása az orvos és betartása a beteg oldaláról továbbra is elengedhetetlen.
dr. Pikó Béla, Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Megyei Onkológiai Központ