A közösségi pszichiátriával kapcsolatos két írás örvendetes fejlemény a hazai pszichiátria fejlődése szempontjából.
Kis üröm az örömben, hogy mindkét írás a közösségi pszichiátriát, mint jövőbeni feladatot említi elsősorban, kissé "felülemelkedve" azokon a tényeken, hogy:
1. A közösségi pszichiátria szemlélete, amely a medikális pszichiátria elsődlegesen biológiai megközelítésével szemben bio-pszichoszociális, a felépülés értékein alapuló szemlélet, több évtizedes nagy hagyományokkal rendelkezik Magyarországon, amely hagyományok pont a szakma elmúlt évtizedekben dominánssá váló bio-medikális fordulatával kapcsolatban szorult háttérbe. Vezető képviselői ma is még sokan aktívak, pl. Buda Béla, Ratkóczi Éva, Samu István, Hárdy István, Panath Gábor, Pátkai István, Gerevich József, Zonda Tamás, Búza Domokos és sokan mások, akik a közösségi pszichiátria „legújabb” zászlóbontásakor hát finoman szólva nem kerültek előtérbe, sőt többségükben a LEGOP létrehozásakor sem kerültek bevonásra, néhányan a szakma perifériájára szorultak.
2. A közösségi pszichiátria (és addiktológia) bizonyítékokon alapuló modellje 15 éve bevezetésre került Magyarországon a Semmelweis egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika rehabilitációs munkacsoportja és az ébredések Alapítvány által, lassan 10 éve szerepel a rezidensképzésben, sőt, 2005-től létrejött a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centruma, 200-től a Magyar pszichiátriai Társaság Közösségi Pszichiátriai szekciója is. 2000-től a közösségi ellátás fenti modellje megjelenik a Szociális Törvényben, kialakult a súlyos, forgóajtós pszichiátriai és szenvedélybetegek számára az intenzív gondozást lehetővé tévő közösségi ellátás, több mint 100 szolgáltatóval. Elindultak e szakterületen a jó gyakorlatok, vannak nemzetközi képzésben részesült szakemberek, köztük e sorok írója is.
3. A szakma jelenlegi vezetése elsősorban a medikális, kórházi érdekeltségű lobbit testesíti meg. Ők hozták létre az országos programként nem használható LEGOP-ot is, most pedig a közösségi pszichiátria bevezetésén ügyködnek, de valahogyan úgy, mintha eddig mi sem történt volna. Jó magyar szokás szerint a közösségi pszichiátria, - amely a szakma új alapokra helyezését feltételezi – érdekében nem a megújító erők összefogása, hanem a pozíciókban lévők leszorító mechanizmusai látszanak érvényesülni. Pedig a közösségi pszichiátria fejlődéséhez a kooperáció, az átláthatóság, a team-szemlélet, a személyközpontúság, a professzionális szervezeti kultúra és a paternalisztikus, medikalizáló szemlélettől való elmozdulás szükséges, majd erre épülhetnek a hatékony intervenciók. Furcsa paradoxon, hogy az ilyen szemléletű szakmai csoportok és jó gyakorlatok ma a szakmai közélet „második nyilvánosságát” képviselik, s talán nem véletlenül válnak elfeledetté Kurimay Tamás közleményében.

Nagy szükség lenne a közeledésre és a kooperációra, arra, hogy a pszichiátria ismét teljes jogú részeként kezelje, fogadja be a szociálpszichiátriai irányzatok képviselőit, és tolerálja a tudományos igényű antipszichiátriai kritikát. Csak ezzel nyerheti vissza a szakmánk azokat a humanisztikus alapjait, amelyekre a közösségi pszichiátria további kibontakozása építhető volna. Jelenleg ennek semmi jelét nem látom. A közösségi alapú jó gyakorlatokat, a szociálpszichiátriai és antipszichiátriai nézőpontok képviselőit egyaránt "ajtón kívül" tartja a "hivatalos pszichiátria", hozzájárulva ezzel a pszichiátriaellenes hangok erősödéséhez.

Remélem Kurimay dr. , aki a Magyar Pszichiátriai Társaság soron következő elnöke, változtat majd ezen a gyakorlaton.

dr. Harangozó Judit
a Semmelweis Egyetem, Közösségi pszichiátriai Centrum vezetője
a Magyar Pszichiátriai Társaság Közösségi Pszichiátriai Szekciójának vezetője