A diabetes mellitusban szenvedő betegek kb. 50–70%-a cardiovascularis okból hal meg. Éppen ezért a vércukorszintet csökkentő gyógyszerek hatásának értékelésében paradigmaváltásra van szükség: a vércukorszint csökkentése önmagában nem elegendő. Sokkal lényegesebb a hosszú távú, szív- és érrendszeri betegségekre és más, diabeteshez társuló szervi szövődményekre gyakorolt hatás figyelembevétele.

A cukorbetegek orális antidiabetikus kezelési lehetőségei az utóbbi években új hatástani csoportokkal bővültek, fontos tehát, hogy tisztában legyünk a különböző – régi és újabb – készítmények várható előnyeivel és kockázataival.




Ma a glükózszint csökkentését célzó terápiák alapja a következő kell legyen: a glykaemiás célértékek biztos elérése és fenntartása, súlyos mellékhatások nélkül! Napjainkban egyre kifejezettebb a hangsúly a hosszú távú biztonságosságon!

Az első lépés tehát az adott beteg gyógyszeres kezelésének kiválasztásában az összes olyan alternatíva kizárása, amely kontraindikált vagy hátrányokkal járhat. A második lépés az adott betegre jellemző metabolikus állapot értékelése: a glykaemiás problémák elsősorban éhgyomri vagy étkezés utáni fázisban jelentkeznek-e, illetve inzulinrezisztencia vagy inzulinhiány miatt alakulnak-e ki? A cardialis vonatkozások döntően befolyásolhatják a diabetes kezelésére javasolt készítmény kiválasztását.

További fontos célok: a hypoglykaemia és a testsúlygyarapodás elkerülése, esetleg a testsúlycsökkenés elősegítése vagy konkrétan a postprandialis hyperglykaemia jobb kontrollálása. A nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelések kombinációját az adott páciens betegségeihez és aktuális igényeihez kell igazítani (a beteg preferenciája, az életminőség, az injekciók száma, a vércukorszint ellenőrzésének gyakorisága, stb.).

Ha fenti szempontokat figyelembe vesszük, az alfa-glükozidáz-inhibitor akarbóz előny/kockázat aránya kedvező:
- kiemelkedő hosszú távú biztonságossági profillal rendelkezik,
- hatékonysága hasonló a legújabb orális antidiabetikumokhoz,
- monoterápia esetén hypoglykaemia nem fordul elő,
- testsúlygyarapodás nem fordul elő.

A legtöbb gyógyszeres kezeléssel már átlagos dózisban elérhető a maximális HbA1c-csökkenés 70–80%-a. Ezért, ha nem sikerül elérni a HbA1c-célértéket, javasolt inkább a kombinált kezelés korai bevezetése, és nem a monoterápiában alkalmazott készítmény dózisának további növelése, ezáltal pedig a társuló mellékhatások számának fokozása. A kombinált kezelés korai bevezetése maximalizálja a glykaemiás kontrollt, és minimalizálja a mellékhatásokat.

A végső cél mindig az, hogy a glykaemiás célértékeket biztosan és egyszerűen a normál tartományhoz közeli szintre vigyük, és ott tartsuk, különösen szívbetegségben vagy más, releváns szervkárosodásban szenvedő betegek esetében.


Dr. Kinczel Beatrix
orvostanácsadó, Bayer Schering Pharma

Felhasznált irodalom:
1. Standl E. Blutglukoseeinstellung und Herz-KreislaufErkrankungen. Diabetes Srofft.N Herz 2010;19:25–34.
2. Hanefeld. Cardiovascular benefits and safety profile of acarbose therapy in prediabetes and established type 2 diabetes. Cardiovascular Diabetology 2007;6:20.

Kulcsszavak

diabates, diabetes mellitus, alfa-glükozidáz-inhibitor akarbóz, HbA1c

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Beültethető loop recorder a ritkán jelentkező ájulásos rosszullétek megelőzésére

Az ájulásos rosszullétek előfordulása az életkorral jelentősen növekszik. Általában 6,2 ájulással lehet számolni 1000 betegévre, ami azt jelenti, hogy nem ritka jelenségről van szó. A rosszullét lehet ártalmatlan, aminek nincsen komoly prognosztikai jelentősége, míg más esetekben a hirtelen szívhalál előjele.

Tovább

Roma daganatos betegek betegségképe és egészségügyi ellátással kapcsolatos attitűdjei

A rákbetegséggel való szembesülés kortól, nemtől és kultúrától függetlenül megrázó, traumatikus élmény. Testileg-lelkileg megterheli a beteget és környezetét egyaránt, s a kiváltott érzelmi állapotok torzíthatják a percepciót és a mentális funkciókat is.

Tovább

Fulvesztrant az emlőrák késői stádiumában

A 63 éves nőbeteg távolabbi anamnézisében tonsillectomia, cholecystectomia, abdominalis hysterectomia szerepel. 2006 májusában indult kivizsgálása a jobb emlőben lévő fájdalmatlan, tapintható rezisztencia miatt. A mammográfia a jobb emlő külső kvadránsainak határán 17×14 mm-es, tumorra gyanús képletet írt le. A finomtű-aspirációs citológia eredménye: C5.

Tovább

Önálló inzulindózis-titráció 2-es típusú cukorbetegségben: teher vagy megoldás?

Megfigyeléses vizsgálatok igazolják, hogy a rutin diabetesgondozás keretein belül is elérhető akár 1,3%-os HbA1c-csökkenés hosszú hatású bázis inzulinanalóg bevezetésének eredményeként. A szoros diabetológiai kontroll mellett alkalmazott inzulintitrációs algoritmus segítségével saját betegeink esetében is hasonló eredményre juthatunk.

Tovább