• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 266.9 kbyte )

• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 266.9 kbyte )

Napjainkban a posztmenopauzában lévő, receptorpozitív, előrehaladott stádiumú emlőrákos betegek hormonterápiájában a standard másodvonalbeli kezelést az új, harmadik generációs aromatázgátlók jelentik. A kezelésben az első vonalban pillanatnyilag etalonként alkalmazott tamoxifen helye változhat, mivel az aromatázgátlók legalább olyan hatásosak vagy hatásosabbak, ugyanakkor kevesebb a mellékhatásuk. Ezekkel az okokkal magyarázható a megjelenésük az adjuváns kezelés részeként is, bár még nem ismertek a hosszabb távú mellékhatások. A következő években a klinikai vizsgálatok eredményei és az alkalmazás alapján elegendő ismeretet szerzünk a mindennapi gyakorlatunk megváltoztatásához. Ígéretes, új gyógyszerek az úgynevezett tiszta antiösztrogének. Az utóbbi években a sebészi és az irradiációs ovariumablatióval ellentétben az LHRH-analógok okozta reverzíbilis, kémiai kasztráció került előtérbe. Korra, menopauzális állapotra, nyirokcsomó-státusra és tumorméretre való tekintet nélkül minden receptorpozitív emlőrákos beteg kezelésének része kell, hogy legyen a hormonterápia, de tartózkodni kell az endokrinkezeléstől olyan betegek esetében, akiknek tumorában hormonreceptor egyáltalán nem mutatható ki.

Kulcsszavak

emlőrák, hormonkezelés

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás

 

Több cardiovascularis rizikófaktor kombinációs kezelésének haszna és az egytablettás forma további előnye

A Framingham cardiovascularis epidemiológiai vizsgálat tárta fel elsőként, hogy a fő rizikófaktoroknak milyen jelentőségük van a leendő cardiovascularis események kialakulása szempontjából. Arra is fény derült, hogy amennyiben több kockázati tényező párhuzamosan, együtt van jelen, akkor az egyedi tényezők fennállásakor észlelhető abszolút rizikóértéknek nem a számtani összegződése, hanem általában ennek többszöröse jelentkezik.

Tovább

A nátrium-glükózkotranszportergátlók: új gyógyszercsoport kerülhet a diabetológusok fegyvertárába

A diabetológus célja, hogy olyan antidiabetikumokat használjon, melyek a vércukorszint- csökkentésen túlmenően mérséklik az inzulinrezisztenciát, testsúlycsökkentő hatásuk van, és lehetőleg nem okoznak hypoglykaemiát, valamint nem károsítják a pancreas β-sejtjeit.

Tovább

Diabeteses láb szindróma: patomechanizmus, klinikai kép, korszerű terápia, megelőzés

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegség jellegzetes, idült szövődménye, kialakulására mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben számíthatunk, elsősorban hosszú betegségtartam és tartósan rossz anyagcserehelyzet esetén. A patomechanizmusban döntően a neuropathia diabetica, kisebb részben a vascularis érintettség játszik szerepet.

Tovább

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát.

Tovább