VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2011;21(12)


Csontmetasztázis kezelésének értékelése


Csontmetasztázis kezelésének értékelése
Rubovszky Gábor

 
A malignus tumorok gyakran adnak áttétet a csontokban. Az emlődaganatok, azon belül is a hormonérzékeny (ösztrogénreceptor- pozitív) tumorok áttéteinek leggyakoribb helye a csont. Ilyenkor előfordul, hogy nemcsak elsőként jelentkezik, de hosszabb ideig ez az egyedüli metasztatikus hely.

Hozzászólások:

1.,   Pikó Béla mondta   2012. Január 31., Kedd 19:01:25
Amennyiben a cikk nemcsak a fulvesztrant - tagadhatatlan - hatásosságának demonstrálására szolgál, hanem valóban a csontáttétek megítélésének kérdéseivel foglalkozik, érdemes felidézni a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumours) csontáttéteke vonatkozó előírását:
"A csontáttétek mérése nem alkalmas a hagyományos röntgenfelvétel, a csont-szcintigram és a PET vizsgálat, ezekkel csak a léziók meglétének vagy hiányának igazolása elfogadható. A lytikus vagy kevert áttétek esetén a lágyrész-komponens mérete CT vagy MR segítségével határozható meg, ha egyébként megfelelnek a mérhető léziók feltételeinek; az osztoplasztikus elváltozások minden esetben nem-mérhetőnek tartandók."
Ebből következően a probléma ismert, és a mindennapos gyakorlatban kezelhető: Amennyiben új laesiók jelentkeznek, azok progressziónak tartandók, a mérhető komponens méretváltozása szabályozott, de a csontszerkezet eltéréseit valóban óvatosan kell kezelni. Klinikailag hangsúlyozni szükséges azt is, hogy egyes - nem onkológiával foglalkozó - kollégák tévhite ellenére a csontokban levő áttét oszteoplasztikussá válása, vagy a mésztartalom további fokozódása nem azonos a csontoknak az ép csontszerkezetnél "még stabilabbá és erősebbé" válásával, mivel a mészlerakódás által fokozott sugárelnyelő képességű csontáttétben a terhelésnek megfelelő csontgerendázat helyett "rigid" területet alakul ki, mely (bár a lytikus formánál ritkábban következik be patológiás fractura), messze nem teljes értékű csont,s így az életmódi tanácsok adása az orvos és betartása a beteg oldaláról továbbra is elengedhetetlen.
dr. Pikó Béla, Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Megyei Onkológiai Központ

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A legújabb DPP-4-gátló: a linagliptin

A linagliptin xantinbázis-alapú, nagy szelektivitású, erős dipeptidil-peptidáz-IV- (DPP-4-) gátló. A DPP-4-gátlás révén csökkenti az endogén inkretin hormonok lebomlását, így glükózdependens módon növeli a hasnyálmirigyszigetek inzulinelválasztását, és csökkenti a glükagon szekrécióját.

Tovább


Tényleg megmentik őket

A LAM 2011. novemberi számának Töprengő rovatában Tényleg megmentik őket? címmel cikket írt Vitrai József és Bakacs Márta. Alapvetően epidemiológiai gondolkodásuk által indíttatva, a nemzetközi tudományos életben szokásosan használt statisztikai adatbázisok alapján, helyenként bombasztikus megfogalmazást is maguknak megengedve („meg-megújuló dicshimnuszokat” emlegetve) eltöprengtek azon, hogy miként lehet az, hogy noha az akut myocardialis infarctusok száma 1990-2009 között felére csökkent, az epidemiológiai adatok (KSH) mégis azt mutatják, hogy „ma többen halnak meg ischaemiás szívbetegségben, mint 20 évvel ezelőtt”.

Tovább


Az orvos társadalmi felelőssége

Az orvos társadalmi felelősségét már Hippokratész hangsúlyozta. Az orvos kötelességének tartotta, hogy biztosítsa mind a beteg, mind a jelenlévők (hozzátartozók), valamint minden külső ágens (társadalom, kormányzat) részvételét a beteg gyógyulásában.

Tovább


Idősödő férfiak és a férfiklimax

Mai világunkban a férfiak születéskor várható élettartama jelentősen megnövekedett a korábbi történelmi korokhoz képest. Az ókori Görögországban és Rómában a várható átlagéletkor 28 év volt, a középkori Európában 30 év, a XX. század elején 45 év.

Tovább


Csontmetasztázis kezelésének értékelése